Amire én se számítottam: életem első snowboardozása Új-Mexikóban
Bár az első két hónapom jó részét munka és hivatalos ügyek intézése tette ki, azért nem csak erről szól egy szakmai gyakorlat Albuquerque-ben. Időnként szerencsére becsúszik egy-egy szórakozási, kirándulási lehetőség is. Így történt például, hogy bár korábban sose sikerült eljutnom sítáborba sem Ausztriában, sem bármely közelebbi európai országban, március első hétvégéjét mégis egy sípályán töltöttem Amerikában.
De hogy is lehetséges ez itt, az USA középső, sivatagos területén? Hogy hol találtam elég havat? Nos, ahogy azt korábban említettem, az időjárás sem pont olyan itt, amilyennek az ember először képzelné Új-Mexikóról – és emellett még sok más meglepetést is tartogat ez az amerikai állam. Sok itt például a kisebb-nagyobb hegység, ami felszabdalja a kopár sivatagot. Maga Albuquerque is a „görögdinnye” hegy, hivatalos – spanyol eredetű – nevén a Sandia mellett fekszik. Ez a szép hegység állítólag remek tájékozódási pont, mivel a város legtöbb pontjáról látható, így mindig segít belőni, merre van kelet (bár az én tájékozódási készségeimen ez nem sokat segít). Nem utolsó sorban könnyen fel lehet szaladni a tetejére, a Crest-re, és a kilátásban gyönyörködni például a délutáni órák előtt.
Első téli sportélményemért azonban ennél messzebb kellett menni, bár vannak Albuquerque-hez közelebbi sípályák is. Mivel néhány amerikai barátom Észak-Új-Mexikóban ismerős és oda szerveztek hétvégi kiruccanást, lehetőségem volt felfedezni a hegyvidéki Taos-t és környékét, valamint az oda-vissza úton gyönyörködni a tájban.
Mindig is ki akartam próbálni mind a síelést, mind a snowboardozást (utóbbit egy kicsit jobban), sose terveztem azonban, hogy eldugott sivatagi sípályákon vágok bele. De ha már Portugáliában szörfözni tanultam, Amerikában miért ne kezdjek el snowboardozni? És be kell vallanom, abszolút megérte: rögtön beleszerettem ebbe a sportba!
Azt se gondoltam volna soha, hogy rögtön másodszor is itt fogok snowboardozni: az első hétvége fantasztikus élményei után végül a következő szombatot is a sípályán töltöttem. Mindezt a kalandot pedig sikerült relatíve kevés eséssel, komolyabb sérülés nélkül megúszni – valamint jó társaságban, vadregényes környéken megélni.
Szerző: Eidenpenz Orsi
Fotók: Eidenpenz Orsi
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg.
Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
