Számtalan amerikai filmet látva már a kiutazásom előtt kialakult bennem egy kép arról, hogy milyen is lehet egy itteni egyetem és a hallgatói élet. Hogy az ember folyamatosan talál különböző egyetemi programokat egymás után; az egyetem színeiben pompázik minden; hogy a csapatszellem szinte tapinthatóvá válik a sportmérkőzések és egyéb összejövetelek alatt?
Eddigi tapasztalataim szerint mindez meglepően hasonlít a valósághoz. Az egyik nap környezettudatosságot hirdető sátrak árasztják el a kampuszt játékos feladatokkal, a másik nap a könyvtárba menet hozzám vágnak egy ingyen könyvet vagy jégkrémet egy promóciós standról, máskor az egyetem mexikói kamarazenekara lép fel ebédszünetben – itt mindig történik valami. Mindez pedig sokszor a maga új-mexikói, egyedi stílusában.
Egy kisebb budapesti egyetem hallgatójaként már az egyetem mérete is lenyűgözött: a University of New Mexico-n kényelmesen elfér egymás mellett a rengeteg tanórának helyet adó épület, különböző sportpályák, könyvtárak, egy kórház (az orvosi tanulmányok épülete mellett), park és kacsató, na meg számos parkoló. Mindez persze hatalmas kiterjedésű egyetemi kampuszt eredményez. (Összehasonlításképpen: Wikipedia alapján az UNM összesen csak egy hajszálnyival kisebb területet foglal el, mint Budapest egész V. kerülete…)
Az egymáshoz „közel” lévő tantermeken kívül az egyetem felszereltsége, ellátottsága is nagyon pozitív benyomást tett rám. A kampuszon gyakorlatilag mindent megtalál a szegény egyetemista, amire a tanév során szüksége lehet: az élelmiszerüzlettől és többfajta étteremtől a bicikliszervizen keresztül a tanszereket, tankönyveket és az egyetem színeiben pompázó ruházatot áruló boltig, még egy városszerte látogatott művészeti központ is van az egyetem területén. Itt igazából elélhet úgy egy egyetemista, hogy ha kell, hetekig ki sem teszi a lábát a kampuszról – az órái után beugorhat valamelyik étkezdébe, mielőtt hazamegy a kampusz széli kollégiumába, vagy még este megnézhet egy előadást a színházban, vagy kiülhet a tópartra a barátaival egy italra…
És azon kívül, hogy rengeteg sport és egyéb szabadidős lehetőség közül választhat az ember a tanulás után, az órák közötti szünetekben is szinte mindig történik valami. Ezen a héten például „nemzetközi fesztivál” keretében egy napon keresztül ismerkedhettünk különböző országok kultúráival, művészetüket és ételeiket ismertető standok, valamint lenyűgöző tánc-és egyéb előadások révén. Ezután pedig az egyetem elnöke ingyen fagylaltos desszerttel várta az egyetem összes hallgatóját-dolgozóját, az évente megrendezett délutáni összejövetelén.
Ha mindenben nem is, ebben azért az amerikai filmeknek mindenképp igaza van: a kemény tanulás és szakmai előadások mellett itt mindig talál valami különleges kikapcsolódási lehetőséget az amerikai egyetemista.
Szerző: Eidenpenz Orsi
Fotók: Eidenpenz Orsi
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg.
Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
