Azt már kiutazásom előtt is tudtam, hogy a Kasetsart egy nagy egyetem. Valóban: a kampusz akkora, akár egy kisebb falu, az első 2-3 hétben rendszeresen eltévedtem, míg végre sikerült megjegyeznem a fontosabb részeket. Ez mondjuk annak is betudható, hogy a tájékozódási képességem nem a legjobb, bármennyire is szeretném ezt hinni.

Az egyetem kb. 75 éves múltra tekint vissza.

Elég jó híre van Thaiföldön: mikor említettem pár helyinek, hogy itt tanulok, egyből elkönyvelték, hogy akkor biztosan egy zseni vagyok.

Ez kicsit megmosolyogtatott, de mindenképpen kedves gesztus. Eredetileg az intézmény csak mezőgazdasági karokkal rendelkezett, és ma is ez a profil. A bangkoki részlegen található a legtöbb kar, a kedvencem ezeken belül a „Rizs Részleg”. Itt található még a közgazdasági, a bölcsész és a mérnöki kar is.

Az órák helyszíneit elég bonyolult volt megfejteni a számkódok alapján, és sokszor az ott dolgozók sem tudták pontosan, hogy melyik jelölés milyen épületet és termet jelöl, de persze ez is csak egy kezdeti kihívás volt. Egyébként, ahhoz képest, hogy az orientáción elmondták, mennyire nagy tisztelet övezi itt az egyetemi tanárokat, nem igazán tapasztalom ezt a hallgatók részéről. Nem gondolnám, hogy a folyamatos, akár 1,5 órás késés, órán telefonálás, hangosan beszélgetés, 5 perces szünet 20 percesre elnyújtása lenne a tisztelet jele.

A kampuszon belül rengeteg minden megtalálható, természetesen rengeteg étkezési lehetőség is biztosított. Szerencsére a diákok pénztárcájához mérten, így még az átlagnál is olcsóbban lehet itt meleg ételt kapni, kb 200ft a legolcsóbb adag, egy jeges üdítőt pedig akár 45 ft-ért is megkaphatunk.

2 nagyobb étkezde van, mindkettő kedvező helyen, így gyakran látogatom is őket. Ezek mellett még számos kisebb étterem és kávézó található a területen.

Sportolásra is van lehetőség: mint már említettem, ritkaságnak számít, hogy van kiépített kerékpárút, így legalább némi biztonságérzettel lehet itt biciklizni (persze vannak kivételek).

Van focipálya, konditerem és szabadtéri uszoda is. Ez utóbbit gyakran használom. Ez a jegyárus hölgynek is feltűnt kb. a félév felénél, így tájékoztatott, hogy ha igénylek tagsági kártyát, akkor harmadannyiba kerül egy-egy alkalom. Nem egy húzós összeg, kártyával 90 ft, nélküle 270, de ha itteni viszonylatban nézzük, ez már majdnem egy étkezés ára.

Az egyetemhez tartozik több kollégium, egy a külföldi hallgatóknak fenntartva, értelemszerűen én ebben lakom. A szobák légkondival felszereltek, enélkül biztosan állíthatom, hogy kibírhatatlan lenne az ittlét – talán a téli hónapokat leszámítva, amikor csak kb. 25 fok az átlaghőmérséklet. Nagyrészt ázsiaiak laknak még itt. Rajtam kívül talán csak 4-5 európai van, a többiek mind az albérletet választották. A koli környékén is sok gyümölcsárus és étkezde található.

A külföldi hallgatók ügyeit az ISC, vagyis International Student Center intézi. Szükség is van időnként a segítségre, mert a thai ügyintézés rendkívül bonyolult és lassú. Mikor a vízumomat mentem meghosszabbítani, ezt meg is tapasztalhattam.

Reggel 8:30-kor nyit a Bevándorlási Hivatal, 9 óra körül oda is értem, és a 176. sorszámot kaptam.

Figyelmeztettek, hogy ez egy hosszú folyamat, de azért fél órával a nyitás után 175 előttem várakozó emberre nem voltam teljesen felkészülve. Szerencsére az épületen belül volt egy piac – praktikus megoldás. Végül kb. 7 óra várakozás után sorra kerültem, és örömmel távoztam abban a tudatban, hogy többet nem kell a közeljövőben visszatérnem.

Szerző: Horváth János
Fotók: Horváth János

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F