A mobilitási időszak egyik legnagyobb nehézsége az, hogy megfelelő szállást találjunk magunknak erre a periódusra. Padovába lehetőségünk van kollégium igénybevételére, ahogy arra is, hogy az egyetemtől kérjünk segítséget jövendőbeli lakóhelyünk felkutatásához. Előbbihez sajnos nem voltam elég szerencsés, utóbbi pedig kimerült abban, hogy elküldtek néhány vélhetően megbízható linket, ahol magunknak kellett utánajárnunk annak, hogy hol, kik és milyen fizetség fejében fogadnak albérlőket. Sajnos gyorsan megtapasztaltam, hogy a különböző albérleteket hirdető oldalak meglehetősen csekély választási lehetőséggel szolgálnak, a legtöbb ráadásul már régen elavult. Azonban mielőtt elkeseredtem volna felütöttem a Facebook-ot annak reményében, hogy azon a platformon majd nagyobb sikerrel járok. Hamarosan annyi albérlet adok-veszek csoporthoz csatlakoztam, hogy az üzenőfalamat elárasztották a hirdetések, én pedig komoly lakhatással kapcsolatos szókincsre tettem szert olasz nyelven. Minél több hirdetést böngésztem végig, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy sok helyen a külföldi hallgatók nem szívesen látott vendégek, elsősorban azért, mert a legtöbben 5-6 hónapnál hosszabb időre szeretnének lakókat találni. Végül a leghasznosabbnak az a csoport bizonyult, ami kimondottan a külföldi hallgatókra specializálódott, itt azonban igen kevés volt a hirdetés, és mire a legújabbakhoz hozzáfértem addigra régen elkeltek.

Általában a várakozás híve vagyok, de a kiutazás időpontja közeledett, engem pedig egyre inkább aggasztott, hogy még mindig nincs tető a fejem felett. Végül a saját kezembe vettem a sorsom, és én magam posztoltam arról, hogy mennyire kétségbeesetten keresem padovai otthonomat. (Persze közben igyekeztem minél több hirdetésre reagálni, hátha valamelyik üzenetemre végre pozitív válasz érkezik.) Aztán, amikor már elképzeltem, hogy be kell vackolnom magam valamelyik híd alá (szerencsére Padovában sok van belőlük), akkor jött az üzenet, hogy lakótársat keresnek egy tádzsikisztáni lány és három olasz fiú mellé. Az épület csak percekre van az állomástól, és a legtöbb fontosabb létesítmény (mint az egyetem) húsz percen belül megközelíthető gyalog, az alacsony bérletidíj pedig hab volt a tortán (amiről azóta kiderült, hogy azért kicsit romlott).

Persze, amikor úgy keresünk albérletet, hogy azt a valóéletben nincs lehetőségünk meglátogatni, fontos, hogy nagyon körültekintők legyünk, kiváltképp akkor, ha több havi kauciót kell előre kifizetnünk. Sajnos van olyan ismerősöm, aki miután elutalta a nem is csekély összeget, Padovában döbbent rá arra, hogy se tulaj, se szállás. Költséges, de mindenképpen biztonságosabb megoldás, ha az első néhány éjszakát hostelben töltjük, és helyben próbálunk meg az albérletek nyomába szegődni, vagy ha van kijelölt mentorunk, akár őt is megkérhetjük arra, hogy helyettünk csekkolja le az épületet, bár én végül egyik lehetőséggel sem éltem. Mikor jövendőbeli lakótársaimmal egymásra találtunk rögvest megkaptam a tulaj elérhetőségét, akivel beszéltem is telefonon, és biztosított arról, hogy néhány napon belül szerződést is kapok. Bár a szerződés megérkezését követően bebiztosítottnak éreztem a helyzetemet, mégis volt bennem némi félsz a kaució elutalásakor.

Bár maga a bérleti díj tényleg kiemelkedően olcsó, a számlák okoztak nem túl kellemes meglepetéseket, ugyanis általában a víz- és villanyszámla is több havi fogyasztást kér rajtunk számon. Ennek következtében vannak olyan hónapok, amikor 10-20 eurón belül van a rezsi, legutóbb azonban majd 500 euróra rúgott ez az összeg (öthavi víz és kéthavi villany), ami valljuk be magyar szemmel nézve bőven elég ahhoz, hogy kihagyjon egy ütemet az ember szíve. Szintén meglepetés volt számomra a közös költség (törzsgyökeres falusi és kollégista vagyok, nem tudhatom mi fán terem a társasházi élet), amit egy évre kell egy összegben megfizetnünk, és akkor a szemétszállítási díjat még nem is említettem. A legtöbb itteni ismerősömhöz viszonyítva azonban még így is azt mondhatom, hogy viszonylag olcsón megúsztam a szállásással járó költségeket. És még, ha a fiúkkal néha kicsit komplikált az élet (értsd: nehéz őket takarításra motiválni), az biztos, hogy azon, amit itt megspórolok, megkóstolhatok néhány olasz különlegességet.

Szerző: Bali Cintia
Fotók: Bali Cintia

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.