Noha eredetileg nem Thaiföldre szerettem volna jönni, egyáltalán nem bánom, hogy végül Bangkokban kaptam lehetőséget az ösztöndíjas félévem eltöltésére. Összeszedtem pár dolgot, amit érdemes tudnia annak, aki a világ eme részén, azon belül is a Kasetsart University-n szeretné kipróbálni az egyetemista létet. Az biztos, hogy nem sok magyarral fog találkozni.

Sokan mondták nekem, hogy szívesen elmennének 1 félévre külföldre tanulni, de általában 2 visszatartó dolog szokott szóba kerülni: az egyik a nyelvtudás hiánya, a másik pedig az, hogy "egyedül nem akarok, meg nem tudnám megoldani a dolgokat". A nyelvtudás kétségkívül szükséges, de szerintem sokan túldimenzionálják, nem kell folyékonyan beszélni és sok kifejezést ismerni ahhoz, hogy boldoguljunk; másrészt úgy lehet jól megtanulni, ha rá vagyunk kényszerülve a nyelv használatára. A dolgok megoldásában pedig szinte mindenhol rendelkezésre áll a külföldi hallgatókat segítő szervezet, és a legtöbbször több külföldi hallgató is van, akik hasonló cipőben járnak, mint mi.

Bele kell vágni, aztán alakulnak a dolgok, mi pedig önállóbbak leszünk.

Az egyetemi előadások 3 órásak, az intézmény hatalmas, rengeteg karral, és sok tárgy közül lehet választani. Sokan a szakmai gyakorlatukat töltik itt, főleg gazdasági szakokról, de sok a lehetőség mérnökök számára is, van, aki a szakdolgozatát írja itt egy cégnél.  Az egyenruha BSc-n kötelező, mesterképzésen nem. Az egyetem egyébként előkelő helyen szerepel a délkelet-ázsiai összesítésekben.

Thaiföldön elég olcsó az élet. Korábbi bejegyzéseimben már említettem az ételek árát, a tömegközlekedés sem drága. Persze ha turistásabb helyre tévedünk, ott nyilván magasabbak az árak és az angol menüvel rendelkező éttermekben is többet kell fizetnünk. Szerencsére az egyetem rendelkezik az általam ismert legolcsóbb étkezdékkel, így mindenképpen sokat lehet spórolni.

Nem meglepő, hogy az alacsony árakkal együtt jár az alacsonyabb minőség is. A buszok régiek, néha szó szerint fapadosak, az étkezdék nagy része pedig biztosan nem üzemelhetne az EU-ban; sokszor az étterem egy pókhálós, sötét helyiség néhány ventilátorral és rozoga műanyag székekkel. Engem nem zavar különösebben és problémám sem volt az ételek miatt, inkább a csípőset kellett megszoknom.

Bangkok kedvező helyen fekszik a környék bejárásához. A szomszédos országokba, de Japánba, Kínába és még számos más helyre találhatunk közvetlen repülőjáratot a 2 repülőtér valamelyikéről. Sok a fapados járat, amelyekkel könnyen és olcsón eljuthatunk egy-egy szép tengerpartra vagy különleges országba.

Az utcák nem kifejezetten tiszták, és a szemeteskuka is ritka látvány. Májusban beköszöntött az esős évszak, így szinte minden nap egy kb. 30 perces esőzés elönti a várost, ilyenkor a közlekedés lassabb, a dugók pedig nagyobbak. A vízelvezetés nem elég hatékony, így garantáltan átázik a cipő. Egyébként ugyanúgy 35-40 fok van, a páratartalom kicsit magasabb, mint a száraz évszakban volt.

Az emberek általában kedvesek és segítőkészek, viszont sokan nem tudnak angolul, főleg az idősebb korosztály. A legtöbbször sikerül valahogy megértenünk egymást, ha nem, akkor marad az ártatlan mosoly.

Az egyetem minden cserediák számára biztosít nyelvtanulási lehetőséget, ahol igyekeznek a hasznos, lényeges kifejezéseket átadni. Bevallom, én nem fektettem bele kellő energiát, így leragadtam a „helló-köszönöm-ananász-csirke-rizs” szókombinációnál, ami a túléléshez elegendőnek bizonyult.

Aki nem szereti a hideget, annak pedig mindenképpen csak ajánlani tudom az országot.

Szerző: Horváth János
Fotók: Horváth János