Képzelj el egy helyet, ahol többszáz méteres hegyvonulatok védelmében nemzetközi diákokkal sátrazol, a gleccserolvadékból eredező patak vizét ihatod, egy közeli tóban pisztrángokra horgászhatsz, a fjord végi brakkvízben pedig a tőkehalak kaphatnak rá egy-egy csalira.

Ahol sétálgatva előfordulhat, hogy vadon élő rénszarvasba ütközöl, egy elszánt túra után pedig 1000 méteres magasságból tekinthetsz vissza erre az egész csodára, és hallgathatod a gleccser alatti vízmozgások zúgását.
Ha ennek a helynek a létezéséről tudtam volna, vélhetően a bakancslistámon lett volna, de jelenleg csak iszonyatosan szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megélhettem.

Megérkezéskor, eufórikus pillanatomban _ fotó: Nagy Dóra

Utolsó előtti bejegyzés a mai. Lassan a félévem végére érkezem. A tananyagok befejeződtek, és már csak a kiadott feladaton kell dolgoznunk, ami egy fenntartható családi ház tervezése egy kijelölt helyen, Sisimiutban. Az elvárás teljesíthető, így a pünkösdi 3 napos hétvégére egy komolyabb kiruccanást szerveztünk.

Sisimiuthoz legközelebb - motorcsónakkal úgy 2 órányira - található gleccser. Ennek meglátogatása és környékének felfedezése volt a cél. Szombat reggelre lett lebeszélve egy helybélivel, hogy elvisz minket, és hétfőn délután visszajön értünk. 10-en vágtunk bele a kalandba, felszerelkeztünk a kempinghez, túrához szükséges eszközökkel. Az időjárás is nekünk kedvezett, így az odaúton egy kis kitérőt is beiktatott a hajóvezetőnk: megmutatta a kutyák szigetét.

Egy vízen úszó leszakadt gleccsertömböt is megnéztünk közelről, ráadásul még bálnát is láttunk!

Kutyák szigete _ fotó: Nagy Dóra

A kutyák szigete azért kapta ezt az elnevezést, mert régebben ide hozták ki "nyaralni" a szánhúzó kutyákat. Itt szabadon futkározhattak. Egy hatalmas gödörben összegyűlő olvadékvíz által pedig folyamatosan volt friss ivóvizük, így csak a kaját kellett kihozni nekik, de a halászati tevékenységek miatt úgyis erre jártak az emberek. Ma már nem ez a trend, ennek ellenére hazafele most is láttunk pár kutyát a szigeten.

Jégtömb kihalászása _ fotó: Nagy Dóra

Egy mini Titanicban éreztem magam, amikor az úriember nekivezetett egy kisebb jégdarabnak, de ezzel csak azt mutatta meg, hogyan törik meg, s ezáltal hogyan jutnak ivóvízhez, ha kint vannak a tengeren. Azért kevesen mondhatják el, hogy a több tízezer éves jégtömb olvadékát fogyasztja, ha szomjas. Ezt a darabot azonban nekünk tette félre egy vödörben, hogy vigyük el magunkkal.

Fjord a víz tükrében _ fotó: Nagy Dóra

A fjord belsejébe behajózva a feszített víztükör végtelen nyugalmat árasztó látványt nyújtott. Hamarosan egy stéghez érkezve partra szálltunk és elindultunk a felfedezésre. Útközben rénszarvasok látványa növelte a hely báját.

Rénszarvas a vadonban _ fotó: Jesper Galsoe Nielsen

A sátrakat egy síkabb terepen állítottuk fel, majd elindultunk körbenézni.

Sátorhely _ fotó: Nagy Dóra

A sátraktól kb 50-100 méterre volt egy zúgó patak, amely az elkövetkezendő 3 napban az ivóvíz lelő-, mosogató-, fürdő-, de egyben relaxációs helyünkké vált.

Patak partján _ fotó: Nagy Dóra

Még aznap felkaptuk a horgászbotokat, és kb. 3 km-t sétálva elértünk egy édesvízi tóhoz. Az öbölben a fagyott jég még általam soha nem látott formát öltött: hegyes szilánkok párhuzamosan sorakoztak egymás mellett.

Jég performansz _ fotó: Nagy Dóra

Hogy megfelelő pecázó helyet találjunk, kölcsönvettünk egy parton lévő csónakot és beeveztünk.

Csónakos küzdelem a jéggel _ fotó: Nagy Dóra

7 gyönyörű pisztrángot sikerült kifognunk. Meg kell említenem, hogy nem sokan rendelkeztünk horgászati tapasztalatokkal. A bénázásaink ellenére sikerült ezt a mennyiséget kifogni, ugyanis hal akadt bőven.

Horgászás a tónál _ fotó: Nagy Dóra

Nekem még a barátom mutatta meg a horgászáshoz az alapokat, melyeket szerencsére nem felejtettem el, de a pergetést még nem próbáltam eddig. A következő képet neki küldöm, mert tudom, hogy büszke most rám és aranyosan kineveti a sajátos technikámat, ahogyan fogom a halat fényképezéshez.

Életem első pergetett hala _ fotó: Jesper Galsoe Nielsen

A filézés után a patakparton egy kemping grillen készítettük el a halakat vacsorának. Az egyéb hozott élelmekkel éppen elég volt a csapatnak. Bár este nagyon szeles volt az idő, és a 24 órás nappal sem kedvez az alvásnak, azért a friss levegő eléggé kivette az energiánkat, így ki tudtuk pihenni magunkat a másnapi túrára.

Grillvacsora _ fotó: Nagy Dóra

A gleccser által körbeölelt, kb. 1000 méter magasságú hegyszakasz megmászása volt a kitűzött cél, melyet – néhány vízhólyag szerzésének kíséretében – sikerült is teljesíteni. A kilátás felbecsülhetetlen!

Megcsináltam! _ fotó: Natalie Benett

És életemben először láthattam egy gleccsert a saját szememmel! Igazából ez rajta volt a bakancslistámon, azonban az Illulissatba való látogatás nem fért bele a büdzsémbe, ezért korábban azt gondoltam, hogy ez majd csak a jövőben teljesül.

Letekintés a gleccserre _ fotó: Nagy Dóra

Ez a kirándulás se volt olcsó, bár csak a hajóutat kellett fizetnünk. Tudva azonban azt, hogy az ösztöndíjam az ilyen pillanatok megélésében segít, inkább erre áldoztam. Ezekért a pillanatokért megérte! Szerencsére azért szüleim is támogatnak, így nem kell amiatt aggódnom, most mi lesz velem a maradék 2 hétben.

Vacsora a patak partján _ fotó: Nagy Dóra

A túrából késő délután visszaérve megfőztük a hozott kajáinkat, néhányan borozgattak, kicsit beszélgettünk, majd… na igen egyetlen negatívumot tudok csak mondani. Szúnyogok! Annyira sok van és elviselhetetlen, hogy leginkább azok miatt mentünk mindig hamar aludni. Sokan nem is gondolnák, hogy egy olyan helyen, ahol 7 hónapos extrém hideg tél van, a szúnyogok petéi túlélik. Pedig nagyon is túlélik! Az olvadásnak köszönhetően rengeteg a tó, a pocsolya, a nedves részek, amely kedvez a szaporodásuknak. Elkezdtem megszámolni a csípéseket, de a bal kezemnél feladtam, ugyanis csak azon volt 68 db csípés.

Az utolsó napon már a relaxálásé és a pakolásé volt a főszerep. Délután 1 órára jöttek értünk a motorcsónakok, így déltől már várakoztunk a fjord stégénél, hogy nehogy valami miatt lekéssük. Várakozás közben, a tengerbe csatlakozó patak torkolatánál, a brakkvízben próbálgattak szerencsét a pecabotokkal néhányan, melynek eredménye egy gyönyörű tőkehal lett, amit haza is vittek.

Nem úsztuk meg szárazon _ fotó: Nagy Dóra

A hazaút már kevésbé volt csendes, az erős szél jelentős hullámokat produkált, ennek köszönhetően pedig jelentős vízmennyiség csapódott a fedélzetre is, úgyhogy mondhatni felfrissülve érkeztünk vissza Sisimiut kikötőjébe.

Jövő héten pedig utolsó búcsúbejegyzésemmel érkezem, addig instagramon osztok meg további szemet gyönyörködtető képet, @dora623 néven megtaláltok.

Szerző: Nagy Dóra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F