Ahogy ezt a bejegyzést írom, már túl vagyok az utolsó vizsgámon, és már megkörnyékezett a közelgő búcsú gondolatával együtt járó szentimentális hangulat. Az utóbbi időben nem sok szabadidőm volt. Lefoglaltak a vizuális illúziók és a téri figyelem orientációját taglaló vizsgálatok – zömében ezzel lehetne összefoglalni, hogy mit is kértek rajtunk számon az utolsó megmérettetésen. Most azonban, hogy mindenen túl vagyok, és az Olaszországban töltött időm lejárni látszik, rádöbbentem mennyi mindent szeretnék még csinálni, mennyi mindent szeretnék még kipróbálni, amíg itt vagyok.

Szerencsére már a vizsgát megelőzően eljutottam a tengerpartra, ami igencsak fontos eleme volt a bakancslistámnak. Padovától körülbelül negyvenöt-ötven kilométerre található a Sottomarina, ahol gondtalanul merülhetünk el a tengerben, vagy élvezhetjük a napsütést egy fagylalt kíséretében. A Sottomarinára legegyszerűbben busszal juthatunk el, ráadásul a gatyánk sem megy rá egy tengerparti kiruccanásra, ugyanis a helyi jegyárakhoz viszonyítva olcsón – oda-vissza körülbelül tíz euróért – megjárható ez a távolság, sőt, ha hétköznap megyünk, még a tömeget is könnyen elkerülhetjük. A tenger sós íze, a homok a számban, a naptej illata és a leégés, ami után három napig fáj még a létezés is – röviden így tudnám leírni milyen is volt az az egyetlen nap, amit még a negyven fokos kánikula idején itt töltöttem.

Persze Padovában is igyekeztem némileg lefaragni a lemaradásomból. Végre eljutottam a Parco Treves-be, a város egyik legszebb és leghangulatosabb parkjába. Ez valószínűleg a szépség ára, de meglehetősen szűkös nyitvatartási idő áll a látogatók rendelkezésére.

Ezen kívül kipróbáltam a Bigoi pasta-t, erre az étkezdére még egy ismerősöm hívta fel a figyelmem a félév kezdetét megelőzően. Helyben készült, különleges tésztákat kóstolhatunk itt, amihez számos feltét közül választhatunk. A legautentikusabb választás a kacsa ragu, én azonban egy sajtos mártást, valamint az all’Amatriciana-t próbáltam ki. Utóbbi meglepő módon hazai ízekre emlékeztetett, feltételezem a hozzáadott szalonnának és vöröshagymának lehet ehhez némi köze.

A minap az utolsó jegyem is bekerült az uniweb elnevezésű elektronikus rendszerbe, így bár az utóbbi napokat leginkább a jegyzeteim társaságában töltöttem, most ismét a felfedezés kerülhet előtérbe. A következő napokban remélem beveszem a padovai városfal maradványait, megismerkedem Giottoval a Scrovegni Kápolnában, bejárom a Palazzo della Ragione-t, felfedezek még néhány fagyizót és pizzeriát (ugyanis határozottan nem ettem elég pizzát az ösztöndíjas időszak alatt), megismerkedem Michelangelo Dávidjával és elbúcsúzom Velencétől, ahol a Karnevál óta nem jártam, hogy csak néhányat említsek a last minute terveimet illetően.

Persze most sem csak a szórakozásé a terep. A mobilitási időszak vége egyben azt is jelenti, hogy elérkeztem az utolsó adag papírmunka megkezdéséhez is. Igazolások begyűjtése, kérdőívek kitöltése, beszámolók elkészítése vár még rám, de valljuk be, csekély ár ez ahhoz a leírhatatlan élményhez képest, amit az ösztöndíjtól kaptam az elmúlt öt hónap alatt.

Szerző: Bali Cintia
Fotók: Bali Cintia

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.