Életem első külföldi nyaralása Olaszországban volt. Alig múltam egy éves, mikor először felkerekedtünk, aztán még számtalanszor tettük meg a jó pár órás autóutat.
Nem csak apukám munkája, hanem családi barátok is az országba invitáltak, így gyerekkoromban számos nyarat töltöttem Sottomarina tengerpartján, a nyolcórás kocsiutat pedig mindig lelkesedéssel vártam, hiszen kedvenc elfoglaltságom az alagutak számolása volt (ahol természetesen mindig más eredmény jött ki, bármennyire is odafigyeltünk!). Azóta is szállóige családunkban az „agagút” kifejezés, hiszen kisgyerekként én így neveztem ezeket az építményeket.
Most azonban az autót repülőre cseréltem, és nagyjából két hónapnyi szorgos tervezgetés után végül az augusztus 20-i hétvégét nem fesztiválozással és tűzijátékkal, hanem vákumzsákok megtöltésével töltöttem.
Két óra repülés és egy óra vonatozás után meg is érkeztem a gyönyörű milánói Centrale pályaudvarra, amin még a „heavy” címkével ellátott bőröndöt is viszonylag élvezetes átcipelni.
Mielőtt megérkeztem, sok ismerőstől hallottam, hogy Milánó nem olyan „igazán olaszos”, hanem csak egy átlagos nagyváros, ahol nincsen túl sok látnivaló. Bár kétségtelen, hogy valóban hatalmas város, úgy érzem, hogy nincs miért panaszkodnom:
a városban sétálva lépten-nyomon templomba botlik az ember, az épületekre tekintve pedig elég csak belélegezni a történelmet.
És akkor még nem is említettem a milánói tradicionális aperitivo-t, ahol egy koktél áráért korlátlan ételfogyasztást is kapunk vacsoraidőben.
Az alapszakom alatt Finnországban tanultam, ami előtt a legnagyobb kihívás az volt, hogy hótaposót találjak augusztus közepén. Most viszont még a télikabátom is otthon maradt, a vastag csizmát pedig sportcipőre cseréltem. Elképesztő belegondolni, hogy a következő négy hónapban Campus Mundi külföldi részképzés ösztöndíjjal fogok az Università Bocconi-n tanulni, ami a világ egyik legjobb gazdasági egyeteme. Izgatottan várom az egyetemi kurzusokat, különös tekintettel a Fashion Management órákat, hiszen hol is tanuljon ilyesmit az ember, ha nem Milánóban?! Remélem, hogy a számtalan csoportmunka mellett lesz időm az igazi olasz dolce vita-t is megtapasztalni.
Szerző: Tóth Dorina
Képek: Tóth Dorina
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ződ2000 · http://egzostive.com 2019.09.19. 15:00:07
Készülj fel rá hogy a telek megelehtősen hidegek és főleg csipősek a nyirkos idő miatt!
