Minden utazás előtt eljön az a pillanat, amit nem lehet elkerülni: a bepakolás. Vannak emberek, akik élvezik ezt a folyamatot, vannak azok, akik egyáltalán nem, és vannak olyanok, akik csak a tervezés részét imádják.

Én egyértelműen ebbe az utóbbiba tartozom, és hiába vagyok rutinos „bőröndbepakoló”, minden utat rengeteg tervezés, gondolkozás előz meg, majd minden út után értékelem a teljesítményemet, annak érdekében, hogy legközelebb ne kövessem el újra a hibákat. Ennek köszönhetően, egy-egy utazás után általában – barátaim és anyukám legnagyobb örömére – hosszan ecsetelem, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom, és melyek voltak a helyes döntéseim.

Álljon tehát most itt ez a lista azokról a dolgokról, amiket egy hónap Milánóban tartózkodás után megállapíthatok, és remélem, segíthetek vele azoknak is, akik még a nagy út előtt állnak és szükségük van néhány tippre a cuccaik összekészítéséhez.

Mielőtt elindulsz, nézz utána az időjárásnak!

Bármennyire is meglepő (hiszen annyira egyértelműnek tűnik erre gondolni!), mégis szerepelnie kell ezen a listán is a természeti körülményeknek. A legtöbben csak megnézik mi várható a következő pár hónapra az előrejelzések szerint, de a hőmérséklet önmagában nem jelent semmit, tudni kell azt is, hogy mennyire esős, szeles, párás az idő, mert ezek mind befolyásolják azt, hogy milyen holmikra van szükség. Én azt gondoltam, mielőtt elindultam, hogy ezt már tökéletesre fejlesztettem: több oldalon megnéztem a várható hőmérsékletet, beszámolók alapján tisztában voltam azzal, hogy Milánó esős város, azonban még igy is értek meglepetések: a pára. Egyrészt nem is gondoltam erre, másrészt nem is jött velem szembe ilyen információ, emiatt igencsak meglepett, hogy szeptember közepén éjszaka is 29°C a hőérzet… Egyébként védelmemre szóljon, hogy bárkivel beszéltem erről itt, mindenkit váratlanul ért. Mindemellett állítólag a december ugyan nem hideg (ezt tudtam!), de kellően szeles (ezt sajnos nem…), úgy hogy még meglátjuk, hogy a csereprogram vége milyen időjárást tartogat számomra.

Táskák, táskák és táskák

Rögtön az időjárás után muszáj a táskákról beszélnünk. Nem csak azért, mert nő vagyok, és valószínűleg több táskám van, mint az indokolt lenne – mentségemre szóljon, mindegyik más funkciót szolgál! –, hanem azért is, mert tudtam, lesznek utazásaim Milánóból, amikre fel akartam készülni. Emlékszem például arra, hogy mennyire utáltam magam Finnországban, mert csak sporttáskát vittem a több napos kirándulásokra, az pedig nem éppen praktikus, ha egész nap cipelni kell magammal.

A táska választás idén kiemelt kérdés volt nálam, és azt hiszem egyelőre meg vagyok elégedve a döntéseimmel: van nálam egyetemrejárós, egynaposkirándulós (ez a kettő akár ugyanaz is lehet), többnaposkirándulós és városbakiszaladós.

Az első három mind hátizsák, mivel szerintem ezek a legpraktikusabbak, nagyon jó, hogy mindkét kezem szabad, és a hátamat is egyenlően terheli a súly, az utóbbi pedig egy kis oldaltáska. Több napos kirándulásra egyébként én mindenképpen javaslom, hogy ne kisbőröndöt vagy sporttáskát válasszatok, hiszen előfordulhat, hogy sokat kell vinnetek magatokkal. Én például 5 napra be tudtam pakolni (és még plusz cipő is volt nálam!), amikor a barátnőimmel kirándultunk, és bár súlyra nem volt könnyű, azért hálás voltam, hogy nem kell kisbőrönddel szenvedni a Como-i tónál vagy Luganóban.

Egy kis otthon

Négy-öt hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy hiányozzon az otthonunk, az új lakhelyünk pedig – legyen szó kollégiumi szobáról vagy albérletről – az esetek többségében elég csupaszon fogad minket. Én Finnországba egy pakli kinyomtatott fényképpel érkeztem három évvel ezelőtt, idén kicsit visszafogtam magam (főleg hely híján), és csak néhány dekorelem jött velem: egyrészt elhoztam az elemes égősoromat, egy kendőt, ami ágytakaróként funkcionál, illetve Oszkárt, a brokkolit, aki az egyetem kezdete óta velem lakik. Ezen felül bepakoltam egy csomag gyurmaragasztót, amivel a barátnőimtől kapott ajándékkártyákat teszem ki a szekrényemre, illetve az utazások során vásárolt képeslapok is ugyanoda kerülnek majd.

Ezek a dolgok nem csak feldobják a szobát, ahol hónapokon keresztül élni fogok, hanem jó érzéssel töltenek el, és segítenek abban, hogy otthon érezzem magam, ráadásul a bőröndbe sem foglalnak sok helyet.

A pakolás nem egyszerű feladat, és bár egy kicsit mindig könnyebb lesz, egy-egy új hely megadja a kihívásokat. Nem mindegy például, hogy milyen ruhákat pakolunk.Tervezünk-e menni melegebb/hidegebb helyre annál a városnál, ahol tanulni fogunk, hány napot fogunk egyszerre utazni, kell-e figyelni arra, hogy mekkora táskát lehet vinni repülőre, vagy inkább a földi közlekedést választjuk majd. Az mindenesetre biztos, hogy pár vákuumzsák nem árthat; valamiből biztos, hogy több lesz nálunk, mint kéne; és néha hiányozni fognak dolgok otthonról... De hát ez igy is van rendjén, és egyébként is, ha valamire mégis nagyon szükségünk lenne, az új, ideiglenes hazánkban is valószínűleg meg tudjuk vásárolni!

Szerző: Tóth Dorina

Fotók: Tóth Dorina

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.