Mivel viszonylag sok a szabadidőm, elhatároztam, hogy kipróbálom az önkénteskedést Tartuban. Szerettem volna több észttel megismerkedni, egy kicsit jobban belelátni a kulturális életbe, és új élményekkel gazdagodni. Mint kiderült, nem is támadhatott volna jobb ötletem.

Az első élményem egy véletlenül elolvasott Facebook-bejegyzéshez köthető. A külföldiek tartui csoportjában megláttam, hogy önkéntest keresnek a helyi múzeumba (Tartmus a neve egyébként), ahova történetesen már egy ideje el akartam menni. Az apropó az volt, hogy a múzeum idén ünnepelte fennállásának hetvenkilencedik születésnapját. Ebből az alkalomból meg lehetett nézni az új kiállítást, illetve egy helyi rappert is meghívtak fellépni. Tehát a Tartmus keresett valakit, aki pár órára segít a vendégeket fogadni, a jegyüket ellenőrizni és feladni rájuk a karszalagokat, cserébe pedig este a vendégükként élvezhettem a műsort. Nagyon tetszett a csapattal való együtt dolgozás, a múzeum légköre, a kiállítás, sőt azt se láttam még ezelőtt, hogy valaki festmények között, dj-vel énekeljen. A rám bízott feladat egyszerű volt, a végén mégis nagyon hálás volt a csapat. A segítségemet kis ajándékokkal is honorálták. Nemcsak ingyen pezsgőt kaptam, de ajándékutalványt a múzeumba és a helyi gofrizóba, és például festményes hűtőmágnest is. Jól esett ez a megbecsülés.

A másik alkalommal magam kerestem a lehetőséget. Talán hallottátok, hogy Tartu elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet 2024-re (érdekes adalék, hogy Veszprém, ami Tartu testvérvárosa, 2023-ra nyerte el ugyanezt). Mivel a kulturális diplomácia az egyik aspektus, amit meg akarok vizsgálni a szakdolgozatomban, illetve egyébként is nagyon izgatta a fantáziámat, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen projekt belülről, jelentkeztem hozzájuk segíteni. Nagyon hamar meg is jött a válasz, hogy köszönik szépen és szívesen látnak egy rövid beszélgetésre az irodába. Még azon a héten be is mentem, és Kalle, a projektmanager átfogó képet adott az egész műveletről, nagyon részletesen elmondta, hogy mi és hogyan történik, közben engem is kérdezgetett, ami egy érdekes brainstormingot eredményezett. Nagyon érdekelt például, hogy miért kell hat évvel korábban elkezdeni az előkészületeket, illetve hogy kik alkotják a csapatot. Itt kiderült, hogy az egyik tagjuk a helyi éjszakai klub vezetője volt, vagyis bárki lehet a csapatban, akinek megfelelő készségei vannak)

Kalléval megegyeztünk, hogy segíteni fogok az első hivatalos eseményükön, aminek témája az volt, hogy toborozzunk önkénteseket kulturális projektekhez. Vicces volt mindezen önkéntesként részt venni. A helyi Nemzeti Múzeum adott otthont a pódiumbeszélgetésnek, aminek hatalmas termei fejedelmi hatást keltettek. A fények felerősítették ezt, mert minden picit sötétebb, hűvös-kékes fényű volt, nagyon tetszett. A egyik feladatom itt is az érkezők fogadása volt, de mivel névre szóló nyakba akasztót kapott mindenki, egyesével ki kellett keresni mindenki nevét. Ez volt a kedvenc részem, mert nagy kihívás volt gyorsan megtalálni őket az általam még sosem hallott észt nevek alapján (leszűrtem mindenesetre azt a következtetést, hogy a legtöbb név K-val és M-mel kezdődik).

A másik feladatom az volt, hogy beszámolót írjak a beszélgetésről angolul, ezért végig figyelmesen jegyzeteltem. Egyébként is borzasztó érdekesnek találtam a témákat. Sose gondoltam bele például, hogy az önkénteseket miként kell motiválni, mint ahogy abba se, hogy különböző céljai és elvárásai vannak a fiatal és idős önkéntes munkát végzőknek. A beszélgetés közben és után nagyon gazdag svédasztalos dínomdánom volt, kávé, tea, gyümölcs stb. Újdonság volt az időnként fellépő bűvész is, aki ügyesen oldotta a hangulatot. A végén a szervező csapat tartott egy kiértékelést, ahol legelőször az én véleményemet kérdezték meg és buzgón jegyzetelték, amit mondok. Ez megint nagyon jó érzés volt, hogy komolyan veszik és figyelembe veszik egy olyan ember észrevételeit, akit majdhogynem először láttak életükben.

Nagyon sok új dolgot tanultam mindkét eseményen, szuper embereket ismertem meg, és a szókincsem is gazdagodott pár új észt kifejezéssel. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy menjen önkénteskedni, amíg külföldön tartózkodik, mert segíti a beilleszkedést, és szélesíti az ember látókörét.

Szerző: Sági Eszter
Képek: Sági Eszter

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001