Múlt vasárnap lehetőségünk nyílt részt venni egy nagyon kedves és megható ünnepségen az egyetem keretein belül. Noha a Tartui Egyetem már az 1600-as évek óta létezik, az oktatás nyelve kezdetben német volt, és csak száz évvel ezelőtt vált hivatalossá az észt. Érthető, hogy ez egy fontos esemény volt az ország történelmében, ezért illően meg is ünnepelték.

Sok rendezvény zajlott ezen a napon: hangversenyek, beszélgetések, iskolai bál, illetve amin mi is részt vettünk, fényshow, és fáklyás felvonulás. Egy baráti házaspárral mentem el, ők Patrycja és Andrzej Lengyelországból. Nagyon szeretem őket, mióta kint vagyok megerősödött bennem a tudat, hogy a „lengyel-magyar két jó barát” nem csak egy üres frázis. Minden lengyel emberke itt nagyon nyitott, kedves és kommunikatív, például ugye a lakótársam is.

Tehát így hárman vettünk részt a felvonuláson. Nyilván egy különösen hideg napra esett ez, lehetett körülbelül mínusz 4 fok. Mindenki kapott egy fáklyát, es azzal vonultunk a tömegben. Különösen tetszett, hogy az összes diákszervezet képviseltette magát saját kis sapkájukban, lobogóikkal, zenekarral. Egészen karneváli hangulatba kerültünk. A menet egy kis szünetet tartott az egyetem külön erre az alkalomra gyönyörűen feldíszített főépületénél, ahol felcsendült többek között a „Gaudeamus igitur” című diákdal, ami a saját ballagásomra emlékeztetett.

Ekkor már teljesen sötét volt, magával ragadó volt látni a lobogó fáklyával, rendezett sorban haladó tömeget, és átérezni az évforduló fontosságát.

A következő állomásunk a domboldalon álló katedrális volt, ahol a fényshow kezdődött. Szépen visszaadtuk a fáklyáinkat (egyébként semmilyen vezetés, vagy utasítás nem kellett ehhez, az észtek nagyon fegyelmezettek), és elkortyoltunk egy meleg teát, amíg várakoztunk. Nekem időnként ugrálnom is kellett, mert egyre hidegebb lett. Viszont megérte várni, mert a katedrális oldalára vetített fények gyönyörűek voltak. A szemünk előtt rajzolódott ki Észtország történelme a falra vetített háborúkkal, elnyomással, az utána következő függetlenedéssel és kultúrával, sok híres ember arcával, mindez zenei aláfestéssel. Tényleg magával ragadó volt.

Mivel a háromórás hidegben való ácsorgás után már egyikünk sem érezte a végtagjait, jól jött, hogy Patrycja es Andrzej meghívtak magukhoz vacsorázni. A gyors bevásárlás után nemsokára már a meleg lakásban ültünk bolognait főzve és forralt bort iszogatva. Amíg megfőtt az étel beszélgettünk, és sütőtökös muffint sütöttünk desszertnek. Mint már említettem, a lengyelek gondolkodása nagyon hasonlít a miénkhez, ezért a kedvenc témáink egyike összevetni országaink hasonlóságait. Persze az se volt rossz, hogy meghívtak magukhoz Krakkóba, ahova már nagyon régóta el szerettem volna menni. Természetesen Budapest is várja őket szeretettel, mondtam, így már el is ígérkeztek hozzánk a nyárra.

Miután a Föld ajándékai gyomrunkba vándoroltak, jöhetett végre a játék. Mind a hárman hatalmas társasjáték fanatikusok vagyunk: többször összegyűltünk már valamelyikünknél, vagy elmentünk társasestekre a többi itteni barátunkkal. Ez az este is igy zárult hát: Carcassone-t játszva (amiben azt kell, hogy mondjam, egyre jobb vagyok, bár Andrzej-t lehetetlenség legyőzni), és édességet eszegetve. A másnapi beadandó fejemben lebegő képe miatt éjfél körül sajnos el kellett köszönöm, de így is azzal a tudattal feküdtem le, hogy igen, ilyennek kell lennie egy tökéletes napnak!

Szerző: Sági Eszter
Képek: Sági Eszter

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001