Legtöbben, akik az őszi félévben megyünk külföldre, szembesülünk azzal a helyzettel, hogy az ünnepek közeledtével a csereidőszakunk is a végéhez közeledik. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy nemcsak a karácsonyi időszakot élvezzük, hanem készülhetünk a vizsgákra, és már szervezzük az utolsó közös ebédeket, kávékat, hogy még egyszer találkozzunk azokkal, akik fontosak lettek számunkra az elmúlt hónapok alatt.
Én az utóbbi időszakot leginkább könyvtárban, kávézóban és az asztalomnál töltöttem, annak érdekében, hogy sikeresen teljesíteni tudjam a tárgyaimat, amiket a Bocconin kiválasztottam. Ám karácsony közeledtével Milánó is egyre inkább ünnepi hangulatba öltözött, felkapcsolták a diszkivilágitásokat, egyre több üzlet és lakás borult karácsonyi dekorációba.
Mi kikapcsolódásként a számtalan karácsonyi vásár meglátogatását választjuk esténként, amik Milánóban november végén nyitottak meg. Nagyon furcsa, hogy az amerikai barátaim számára a karácsonyi vásár szinte ismeretlen fogalom – persze tudják, hogy mit jelent, de még nem voltak ilyenen eddig, náluk nem igazán szokás. Elsőként az Oh Bej Oh Bej-be mentünk el, ami Milánó 500 éves hagyományokkal rendelkező vására, de a budapesti hangulatos fakunyhókhoz, sült gesztenyéhez és forralt borhoz szokva számomra ez kissé csalódás volt – inkább nevezném egyszerű piacnak, mint karácsonyi vásárnak.
Ezzel szemben az Artigiano in Fiera nagyon pozitív élményt volt! Bár ez sem feltétlen karácsonyi hangulatú, a hatalmas kézműves vásáron a világ minden pontjáról voltak kiállítók, ezért nagyon különleges estében volt részünk, amikor meglátogattuk. A vásár hatalmas területen fekszik, nagyjából három órát töltöttünk el, és úgy éreztük magunkat, mintha egy világ körüli utazáson vettünk volna részt: ettünk egy kis szicíliai specialitást vacsorára, aztán Indiában kalandoztunk, végül egy mexikói helyen fogyasztottuk el a desszertünket, közben pedig azért jártunk Kínában, Thaiföldön, Marokkóban, Iránban és még számtalan másik országban is. Végül, visszatérve Európába, meglátottuk a magyar standot, ahol volt lehetőségem megmutatni a barátaimnak, milyen is egy igazi kolbász, illetve hogyan készül az erdélyi kürtőskalács.
Amikor nem karácsonyi vásár a célpont, általában vacsorázni megyünk valahová, hogy kihasználjuk azt a változatos gasztronómiai kínálatot, amivel Milánó rendelkezik. Múlt hétvégén MiScusiban voltunk, ahol az orrunk előtt készült a friss házi tészta. Előtte nem sokkal pedig egy olyan Osteriaban jártunk, ahol nincs étlap se, hiszen a néni kedve szerint három féle ételt főz egy este, és azok közül lehet választani! Ilyenkor azért jól jön, hogy részt vettünk az olasz kurzuson, hiszen, bár sok helyen lehet boldogulni angollal, azért nagyon jól jön a nyelvtudás, ráadásul legtöbbször a helyiek értékelik is.
Szerző: Tóth Dorina
Képek: Tóth Dorina
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
