A tegnapi e-mail szerint, amit az egyetemtől kaptam, ma szabadnapom volt, így hát beállítottam az órám reggel 8-ra, hogy korán el tudjak indulni, be a város szívébe, érezni és magamba szívni Párizs minden részletét. A mai napra szóló tervemben szerepelt a Musée D’Orsay.
De hogy is kezdődött az első igazi napom Párizsban? Mikor elindultam, őszintén szólva, még nem tudtam, hogy mi vár rám. A tömegközlekedés a sztrájk miatt katasztrófális volt. Minden busz, metró, villamos tele volt ideges emberekkel. Volt, amelyik vonalon teljes sztrájkot hirdettek és volt, amin 3 helyett csak 1 busz közlekedett. Ennek ellenére azt lehetett érezni, hogy mennyire a nemzeti érzésen alapul a francia nép. Nagyon erős köztük az összetartás és a nacionalizmus. A nyugdíjreform ellen sztrájkolnak, hiszen a kormány egységesíteni akarja az eddigi 42-féle nyugdíjat. Nem tudom, hogy még meddig fog tartani a sztrájk, hogy mikorra egyezik meg az állam a szakszervezetekkel, de legalább a RATP (francia BKV) nemet mondhatna a sztrájkra.
Mivel 2 megálló után leszállítottak a metróról, így sétálnom kellett, de egyáltalán nem bántam. A Boulevard Saint-Germain-en sétáltam végig, ahol Párizs egyik legrégebbi kávéháza, a Deux Magots is található. Ezen a napsütéses napon is rengetegen üldögéltek a kávéház teraszán, és nézték a boulevardon végighaladó autókat. Nagyjából fél óra alatt elértem a Musée D’Orsay-hoz. Mivel 26 éven aluliaknak ingyenes a belépő, mint ahogy a legtöbb múzeumban Párizsban, még a jegypénztánál álló sort sem kellett végigállnom. Vettem egy térképet, és rögtön az impresszionista kiállítás helyét kerestem.
A kiállításon a legnagyobb impresszionista festők műveit láthatjuk, mint Monet, Cézanne, Van Gogh, Manet és még sorolhatnám a végtelenségig. A saját kedvencem Monet, mert olyan szabadon ábrázolja a színeket, a természetet, és a világot, mint ahogy semelyik másik festő. Nincsenek pontos részletek, egyenes vonalak, karizmatikus ecsetvonások, hanem épphogy csak a keretet látjuk, azt, ahogy felépül a világ és a részleteket mi adjuk hozzá.
Miután kigyönyörködtem magam a múzeumban, megnéztem a souvenir shopot, és elindultam kifelé az ajtón. A szabadlevegőre kiérve gyorsan kislisszoltam két ember között, és magamba szívtam a friss levegőt.
A művészettel betelve, a lelkemben a tengernyi színű impresszionista tavirózsákkal elkezdtem sétálni a Szajna felé.
Ekkor már éreztem, hogy Párizs fényei átveszik a helyüket a városra ülő sötétségben, de még egy kicsit álldogáltam a Szajna partján és néztem a szemben álló Louvre-ot, a sétálgató embereket és a hirtelen kigyullanó fényeket. Boldogabb nem is lehettem volna.
Szerző: Belayane Najoua
Fotók: Belayane Najoua
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
