Az előző blogban Párizs talán legszebb múzeumáról, a Musée d’Orsay-ról írtam, így most valami egészen más témát választottam.

Mit is esznek a franciák? Van élet a baguette és a croissant után is?

Azt mondanám, hogy igen, van élet ezek után is, de nincs élet ezek nélkül és ezt minden túlzás nélkül állítom. A franciáknak olyan a baguette, mint az olaszoknak a tészta. Mikor sétálunk a párizsi utcákon, és 3 percenként elhaladunk egy boulangerie (francia pékség) mellett, ahonnan csak úgy szállingózik ki a frissen sült meleg baguette illata, akkor nehéz megállni, hogy ne térjünk be. De itt még nincs vége. Ha már bent vagyunk, akkor a pultban levő csodás süteményeket is megnézzük. Párizsban szinte minden pékség kézművesként hirdeti magát, ami azt jelenti, hogy a sütemények nemcsak finomak, hanem olyanok, mintha egy cukrászújságból léptek volna ki. Én sokszor azért veszem meg, mert olyan gyönyörűek, hogy képtelen vagyok otthagyni. Aztán otthon meg még gyönyörködöm bennük egy félóráig mielőtt megeszem.

Bár a világon a leghíresebb francia desszert a macaron a Ladurée cukrászdával az élen, a franciáknak más édességek helyezkednek el a toplista élén. A tarte tatin mindenféle gyümölccsel, mille feuille (csokivonalakkal a tetején és tejszínhab nélkül!), éclair, créme brulée, madeleine.

Januárban a “hónap süteménye” a galette de rois (a király tortája) volt, ami egy hónapon keresztül elárasztotta a boltokat. A hagyomány szerint el kell rejteni valami kis apróságot a galette-ben, és aki megtalálja az eldugott dolgot a saját tortaszeletében, az lesz arra az évre a király, ráadásul még a szerencsehozó kis kabalát is megkapja. Ezt a lakótársaimmal is megcsináltuk, bár nem házilag készített tortával, hanem az egyetemista Auchan-os változattal, de sajnos nem én lettem a szerencsés kabalatulajdonos. Viszont a kabala most Magyarországon van, mert a (volt) lakótársam pont ezt a félévét tölti ösztöndíjjal Budapesten.

Amit még megfigyeltem ezalatt a két hónap alatt, hogy az igazi párizsi emberek a felvágottat, sajtot, gyümölcsöt, halakat külön-külön boltokban veszik. A felvágottat a boucherie-ben, a sajtot a fromagerie-ben, míg a halakat a poissonnerie-ben találjuk meg. Itt sokkal elterjedtebb, hogy a szakboltokban vásároljanak az emberek, és nem mindent a szupermarketben.

Rengeteg kávézó és étterem van, amit nemcsak a turisták, hanem a franciák is szeretnek kihasználni. A caféktól kezdve, a brasserie-n át az igazi francia nouvelle cuisine éttermekig. Az egyik leghangulatosabb környezettel a Musée de la Vie Romantique kertjében található pavilonban találkoztam, ahová két másik ösztöndíjas lánnyal mentünk el Valentin nap alkalmából.

Habár sokan mondják, hogy a franciaországi kiszolgálás nem a legjobb, hiszen a pincérek nem kapnak borravalót, én ezt még nem vettem észre. Nem mondanám azt, hogy a francia emberek úgy általában a legmosolygósabbak, de ha elkezdünk franciául beszélni, akár csak pár szót, akkor könnyen el lehet érni, hogy megenyhüljön a szívük és ne kívülállóként tekintsenek ránk.

Végül pedig egy kis titkos hellyel köszönnék el Tőletek.

Habár az elegáns éttermek és kávézók nagyon Instagram-kompatibilisek, az én kedvencem egy kissé eldugott, a Sacré-Coeur lépcsőjénél található műanyagszékes palacsintázó, ahol ugyan nem biztos, hogy tudunk tökéletes fotókat csinálni, de a kép, ami a valóságban elénk tárul este, a kivilágított Sacré-Coeurrel, az egész város fölé emelkedő Szent-Szív templommal, kezünkben a meleg palacsintával, olyan pillanat, amit 100%-osan érdemes megélni.

Szerző: Belayane Najoua

Fotók: Belayane Najoua

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001