“Aki Párizsban unatkozik, azzal valami baj”-hangzott el a mondat egy ismerősömtől. Ebben a városban egyszerűen képtelenség unatkozni.

Ami az egyetemet illeti, az egyik hétfőn, reggel kilenc órakor éppen a szaktársammal sétáltunk az épület felé, mikor egyre hangosodó zenét hallottunk. Belépve a campusra, igazi buli hangulat fogadott. Fel volt állítva egy DJ pult, és a diákok a földszinti előtér közepén táncoltak. Mindenki olyan jól érezte magát, mintha péntek este lenne, pedig hétfő reggel kilenc óra volt. A nap további részében is folytatódott a buli, így az utolsó két óráról el is engedtek minket, hogy mi is élvezzük a földszinti hangulatot. Mire leértünk, már nemcsak zene szólt, hanem büfé és fotóautomata is fel volt állítva.

A szokásos ösztöndíjasoknak szervezett bulikon kívül, amik bármelyik egyetemi városban megtalálhatók, Párizsban mindig túl akarják szárnyalni a múltat, és mindig valami újat, valami pluszt találnak ki, amire felfigyelnek az emberek, és ami elárasztja az egyetemisták csoportjait, weboldalait. 

Az előző heti nagy dobás a nyolcvanas éveket idéző “Rollerskates Party” volt, ahol görkorcsolyában lehetett 80-as évekbeli zenére, akár korhű ruhában szórakozni. Ezenkívül volt már buli egy Eiffel-toronyra néző zárt teraszon is, ahogy azt már írtam az első bejegyzésben, ami tényleg felejthetetlen élmény volt.

A Valentin-nap alkalmából szerveztek Lalaland témájú partit, de az óceánárium sem maradhatott ki, mint partihelyszín.

Az egyik legrégebbi és egyben leghíresebb szórakozóhelye Párizsnak a Moulin Rouge, amit nem hinném, hogy be kellene mutatni. Mivel az előadás alatt nem lehet videófelvételt készíteni, ezért arról, ami bent történik csak azok tudnak, akik ott voltak az előadáson, vagy hallottak azoktól, akik már részt vettek rajta.

Januárban volt szerencsém nekem is megnézni a műsort, és most ezt fogom Nektek röviden elmesélni. Ahogy beléptünk a nézőtérre, egy mágikus füstös hatás fogadott. Úgy éreztük magunkat, mintha egy másik világban lennénk. Az asztalokon pirosan pislákoló lámpák mutatták az utat a székekhez. A lámpákon kívül kifogástalanul felöltözött pincérek is segítettek megtalálni a megfelelő helyet. Alig beszéltek, csak a szemükkel figyelték a vendégek minden mozdulatát, és ha valaki fotót akart csinálni a műsor közben, akkor diszkréten, de határozottan közbeléptek.

Mikor elkezdődött a show, mindenki feszülten figyelt. Hirtelen ezernyi szín terítette be a színpadot. Az ember csak úgy kapkodta a fejét. A színpadon voltak flamingóknak, színes madaraknak öltözött lányok, frakkban táncoló férfiak, egyiptomi istennővé változott nők és minden, amit el lehet képzelni. A táncok nagyjából 10 percesek voltak, mind más és más témával. Elutaztunk többek között a Közel-Keletre, a 80-as évekbeli Angliába, az amazóniai esőerdőbe, zárásként pedig a 19. századi kánkán világában találtuk magunkat. A műsor közben a tengernyi szín és az ezerféle impulzus miatt úgy éreztem magam, mintha én lennék Alíz Csodaországban.

Miután kiléptem a Moulin Rouge-ból, és visszatértem a valóságba, végig gondoltam, hogyan mutatta be a műsor a nőket és a férfiakat. Milyen szerepeket, tulajdonságokat és értékeket szánt nekik, ezért egyben biztos vagyok: a feminizmus még nem lépte át a Moulin Rouge küszöbét.

Szerző: Belayane Najoua

Fotók: Belayane Najoua

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001