Petra egy régebbi blogbejegyzését osztjuk meg most Veletek, melyet a norvég könyvtárak ingyenes használatáról írt. Petra biztonságosnak találta, hogy Norvégiában fejezze be az ösztöndíjas félévét, ezért előreláthatólag innen fog továbbra is jelentkezni cikkeivel.

Az egyik legelső kultúrsokk számomra a könyvtárakba való szabad ki-be járkálás volt. Olyan érzés bemenni egy ilyen közintézménybe, mintha csak egy könyvesboltba sétálnánk be. Nincs ruhatár, nem kell olvasójegyet felmutatni. Jó, ez nem teljesen igaz. Azt hiszem, este héttől már csak az olvasókártya lecsippantásával lehet bejutni az épületbe, vagy erősen kell integetni egy bejárat mellett ülőnek, az üvegfalon keresztül. Éppen egy francia barátnőmmel osztottam meg a véleményemet ezzel kapcsolatban, aki először nem is értette, miért vagyok úgy meglepődve. Majd miután megtudta, hogy létezik olyan ország, ahol fizetni kell a könyvtárhasználatért, megkérdőjelezte a magyar könyvtárak létezésének értelmét.

Még a regisztrációs héten tartott eligazító előadások egyikén emelték ki, hogy Norvégiában különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki élhessen az információhoz való hozzáférés alapvető jogával. Ezért nyitottak a könyvtárak mindenki számára, ahol bármiféle költségtől mentesen lehet kölcsönözni és számítógépet, internetet használni. Kérdem én, hogy csorbul-e ez a jog azáltal, hogy nálunk a legtöbb könyvtárban éves díjhoz kötik a könyvek kölcsönzésének lehetőségét vagy akár az ott tartózkodást. A héten iratkoztam be a városi könyvtárba, viszont nem volt nálam a norvég azonosítószámom, emiatt ideiglenesen csak a Tromsø városi könyvtárhoz van korlátlan hozzáférésem, egyébként pedig az ország összes könyvtárához lenne.

A túrázás, az előadások és egyéb programok mellett szeretek a könyvtárban tanulni vagy olvasgatni. Néha szoktam szemezgetni a friss napilapok között, hátha megértek egy-egy szót vagy csak keresek egy ablak melletti fotelt, ahonnan rálátás nyílik a környező hegyekre. Esetenként elfogyasztom a magammal hozott szendvicsem (a könyvtári rendből idézem: „Evés után takaríts fel magad után!”). Joannaval pedig már szokásunkká vált, hogy minden héten eljárunk sakkozni, mert a „sjakk” is a könyvtárak elengedhetetlen kelléke.

Az egyetemi karok könyvtárai elszórtan helyezkednek el a kampuszon. A legnépszerűbb természetesen a központi könyvtár, ahol kerek asztalok, tanuló boxok és fotelek várják a hallgatókat. A kölcsönzés az önkiszolgálópultnál történik, ahol a vonalkód és a diákigazolvány beolvasását követően már haza is lehet vinni az olvasmányt. Addig maradhat nálunk a könyv, amíg nem kapunk róla emailt, hogy vissza kell vinni, mert valaki előjegyezte. Így kölcsönöztem ki a legtöbb tankönyvem, de van, amit az online katalógusból töltöttem le. Angol nyelvű szépirodalom is szép számban áll rendelkezésre, bár számomra összehasonlítási alapot leginkább a Műegyetem könyvtára jelent, aminek nem a humán tudományok vagy az irodalmi esztétika a fő profilja. A visszahozott könyveket egy postaláda szerű dobozba kell bedobni, amelyen nagy betűkkel áll, hogy „Retur”. Az egyik vétlen diáktársunk azonban első nap kukának nézte, és beledobta a félig megevett szendvicsét.

A diákléthez hozzátartozik, hogy szemeszterenként 200 oldalt ingyen lehet nyomtatni a könyvtári nyomtatókon. Érdekes megjegyezni, hogy a legtöbb géphez, mint a nyomtató és a kollégiumi mosógép, tartozik egy internetes felület, ahonnan el lehet intézni a fizetéstől kezdve a foglaláson át mindent, egészen a dokumentumfeltöltésig (a nyomtatónál, nem a mosógépnél). Én alapvetően mindig próbálom leredukálni a nyomtatási igényem, főleg ha tananyagról van szó. Itt viszont vannak olyan óráim, ahol mindig megkapjuk kinyomtatva, összetűzve a diasorokat. Máshol pedig az elektronikusan beadott házi feladatot kaptuk vissza papíron kijavítva.  

Könyvet vásárolni drága mulatság, ellenben teljesen felesleges. A könyvtárakban mindent meg lehet találni, amire egy diáknak szüksége lehet. Ha viszont valaki saját példányra vágyik, az egyetem oldalán működik egy piactér, valamint számos tematikus Facebook csoport is, ahol használt portékát tud vásárolni az ember, legyen szó könyvről, sporteszközről, ruháról vagy háztartási cikkekről. A városban működő second-hand boltokban is sok mindenre lehet bukkanni, viszonylag kedvező áron. Továbbá különböző események is biztatják a városlakókat a nem használt holmijuk, új tulajdonosra való ruházására.

Szerző: Teodor Petra

Fotók: Teodor Petra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001