A félévet a Jyväskylä Egyetem diákjaként töltöttem. Sokszor hallani, hogy a külföldi tanulmányi félév alatt az emberek idejük nagy részét a többi külföldi diákkal töltik. Az egyetemen Jyvaskyläben volt néhány olyan kezdeményezés, ami segítségével kapcsolatba kerülhettünk még több finn emberrel, és a finn kultúrát is még jobban megismerhettük.
Az egyik ilyen a Friendship Family Programme volt, ha ide jelentkeztél „kaphattál” egy finn családot. A programban résztvevő családok nagyon sokszínűek voltak: akadtak például gyermekes családok is vagy idősebb házaspárok. Egy dél-koreai lánnyal, Minsunnal együtt egy nyugdíjas házaspárhoz, Tuulához és Heikkihez kerültem, akik már több mint 10 éve részt vesznek a kezdeményezésben. És igen, Finnországban még az idősebb generáció is szinte kivétel nélkül szuperül beszél angolul, így ez nem jelentett nehézséget a kommunikáció során.
A program lényege, hogy a „család” annyiszor találkozik, amennyiszer szeretne. A koronavírus-helyzet súlyosbodását megelőzően több időt tudtunk személyesen együtt tölteni, később online tartottuk a kapcsolatot, hazautazásom előtt pedig még egyszer találkoztunk személyesen.
A félév elején több múzeumba is ellátogattunk közösen, ami egész más élmény volt egy helyi lakossal. Voltunk például az Alvar Aalto Múzeumban és a Közép-finnországi Múzeumban, ahol Tuula és Heikki sok érdekes egyéb információt hozzátett a kiállításokhoz.
Ezen felül több galériába is ellátogattunk, ahol jyväskyläi lakosok alkotásait néztük meg:
Mivel a félév során finnül is tanultam, ezért ebben is támogattak: például volt, hogy elmentünk közösen kávézni és közben csak finnül beszélgettünk egymással. Az emailezéseink során is legtöbbször finnül kommunikálunk.
A házukba is ellátogathattam kétszer, egyszer még a vírus előtt, amikor még havas volt a táj, illetve május végén:
Mindkét alkalommal finn ételeket ettünk. Az első alkalommal a Sanghai kártyajátékra is megtanítottak minket Minsunnal.
Május végén néhány barátomat is elhívhattam hozzájuk. Aznap nagyon szép idő volt, kint a kertben Mölkky-vel, egy finn ügyességi játékkal játszottunk, csónakáztunk, szaunáztunk és úsztunk a házuk melletti tóban.
Azóta is tartom velük a kapcsolatot, érdeklődtek sikeres hazaérkezésem felől. Ígértem nekik egy képeslapot a városomról, így a karanténom lejárta után egy tatai képeslap beszerzését is megejtem majd. Utolsó találkozásunkkor úgy váltunk el egymástól, hogy mindenképpen találkozunk még.
Utolsó bejegyzésem zárásaként szeretném megköszönni a Campus Mundinak, hogy lehetővé tették, hogy utolsó mesterképzéses félévemet Finnországban végezhettem el. Gyógypedagógusként hivatásom szempontjából is meghatározó volt számomra az itt töltött időszak.
Szerző: Mészáros Anna
Fotók: Mészáros Anna
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
