Ha tanulmányi mobilitás megpályázásán töröd a fejed, biztosan felmerülnek benned olyan kérdések, hogy milyen nyelven fogsz kint tanulni, mennyire lesznek elnézőek az oktatók veled külföldi diákként, hogyan fogod lebonyolítani a hivatalos, papírozós részét a tanulmányutadnak. Továbbá vajon hogyan fogsz tudni bekapcsolódni egy kinti egyetem mindennapjaiba, mennyire lesznek befogadóak a helyi diákok, tudsz-e tőlük majd segítséget kérni, és hogy mégis hogyan fogod tudni mindezek mellett az otthoni egyetemi feladataidat is teljesíteni.

Nos, ezzel én sem voltam/vagyok másképp. Sok kétség, nehézség, meglepetés ért az elmúlt hónapokban, így szeretném a mai bejegyzésem, és az elkövetkezendő néhány heti írásomat e téma köré szervezni.

Természetesen, ahogy ez lenni szokott velem, a félévem megkezdése a genti főiskolán nem indult teljesen zökkenőmentesen. Rengeteg utószervezést, e-mailezést, telefonálgatást kellett lebonyolítanom a kinti koordinátorommal és oktatókkal egyaránt bizonyos kurzusok kapcsán, amiket „nem kellett volna felvennem, aztán mégis”. Aztán kérték, hogy inkább válasszak másikat, mert ez nem teljesen az én tanulmányimhoz kapcsolódik. De hát ne már, volt, ami annyira érdekelt volna! Majd emiatt nem lett elég a kreditem. Na jó. Akkor felveszek valamit pluszba, de ez még mindig nem elég, érdemes több kreditet felvenni. Oké akkor legyen ez a tárgy, de ez meg nem is az én karomon van. Ilyet lehet? „Nem, inkább mások közül válassz!”-tanácsolták. Jó, hát legyen. „Na de mégsem jó, mert ez meg hollandul van” - és hasonló problémákba ütköztem. Majd mindezek tetejébe az egész Learning Agreementemet újra kellett csinálnom.

Mire a kurzusaim nagyjából rendeződtek, az órarendem teljesen a feje tetejére állt, és addig variáltam, míg több kurzus legelső tanórájáról le is maradtam. Az első két hétben körülbelül napi két-három kétségbeesés után végre rendeződtek a tárgyaim, és elkezdtem megnyugodni. Azt kell, hogy mondjam, az oktatók, és főképp a nemzetközi koordinátorom rengeteget segítettek nekem, és igazán jól reagálták le, mikor „BIG PROBLEM” tárgyú e-mailekkel bombáztam őket. Mindig leírták, hogy ne stresszeljek, minden rendben lesz, bármit meg tudunk oldani.

Szóval azért akadnak majd biztosan nehézségek, de mindig rendeződnek, és adnak egy olyan magabiztosságot hivatalos e-mailek, telefonhívások lebonyolításában idegen nyelven, amit lehet, hogy ha minden simán megy, talán soha nem tapasztalok meg.

Szerző: Nagy Dorka

Fotó: Nagy Dorka

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001