Kolumbiában fogsz élni fél évig? Hát, sok sikert a túléléshez! – sokszor megkaptam 2019. júliusi kiutazásom előtt. Persze egy egyetemistának nem az jut először eszébe, hogy Medellínbe utazzon részképzésre. Általában itthon az emberek a Narcos sorozatból tudnak a városról (és úgy általánosságban az országról) bármit is.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak bennem kérdések kiutazásom előtt, de úgy álltam hozzá, hogy valószínűleg csak a médiából látott sztereotípiák alapján vélekedünk egy annyira távoli és ismeretlen országról, mint Kolumbia. Szerencsére ez teljesen beigazolódott; lényegében fogalmam sem volt mennyire élhető és szerethető város Medellín.
Természetesen az első hetek azzal teltek, hogy megismertem az ottani szokásokat. Az egyik legnehezebb a tömegközlekedés volt, ugyanis hamisíthatatlan káosz jellemezte. A sofőröknek a megállók inkább jelképesek, ugyanis ha te nem inted le a buszt, akkor nem fog megállni, amihez azért egy teljesen új közegben kellett a bátorság. Ellenben, ha belejön az ember, utazás közben csak előre kiált a sofőrnek, hogy melyik sarkon tegye le, ami sokszor jól tud jönni.
Az utcai hangulat teljesen olyan volt, mint elképzeltem: a mindennapi miliő a rengeteg utcai árussal és a minden kávézóból vagy kocsmából szóló latin zenével egyértelművé teszik, hogy Kolumbiában jár az ember.
A gyümölcsöket is imádtam: változatosságuk az itthoni felhozatalnak sokszorosa, ráadásul, a trópusi évszakokat nem ismerő klímának köszönhetően nincs pár hónapra korlátolva a szezon. Az itthon is ismert papaya, mangó, maracuja, ananász, kókuszdió, avokádó mellett rengeteg számomra ismeretlen gyümölcs közül válogathattam a mindennapokban— természetesen az európiai átlagár töredékéért.
Volt azonban egyvalami, aminek a felvételével meggyűlt a bajom, és egyáltalán nem is voltam rá felkészülve: a korai kelés. Én úgy képzeltem, hogy a spanyolokhoz hasonló vérmérsékletűek a kolumbiaiak, gondolva itt a kései munkakezdésre és a délutáni sziesztára. Azonban erről szó sincs, mint kiderült, elég fittek, és fontos is számukra az egészség és a testi szépség. Ennek részeként rengeteg munkahelyen hatkor kezdődik a műszak, és nekem is volt hajnali órám az egyetemen. Hát, nem kívánom senkinek!
Kintlétem elején még az is szokatlan volt, hogy erősen kitűnők a tömegből, szó szerint megbámultak a metrón (még nem teljesen vannak hozzászokva a turistákhoz); kicsit átérezhettem, milyen bevándorlónak lenni egy genetikailag is eltérő közegben.
A medellíniek azonban elképesztően befogadóak és vendégszeretőek, így könnyen levetkőztem ezt a kezdeti diszkomfortot, és ráálltam a helyi ritmusra. Végül azon kaptam magam, hogy teljesen otthon érzem magam, így átadhattam magam az élményeknek, amit Kolumbia nyújtani tudott.
Szerző: Décsi Bálint
Fotók/ videó: Décsi Bálint
Meghoztuk a kedved ahhoz, hogy a világ legjobb egyetemeinek valamelyikén tanulj vendéghallgatóként idén ősszel? Erre online módon van lehetőséged, ha most pályázol Campus Mundi digitális kreditszerzésre! Vegyél részt a külföldi egyetem online kurzusain akár a szobádból, köss nemzetközi ismeretségeket és bővítsd az önéletrajzod értékes tudással! Ráadásul mindehhez ösztöndíjtámogatásra is pályázhatsz! Részletek: https://tka.hu/celcsoport/15395/virtualis-es-blended-mobilitasok
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.