Medellín, ahol 2019. július és 2020. január között töltöttem a részképzésem, Pablo Escobar drogkartelljének központjaként ismert a világon. Ebben a posztban be szeretném mutatni, miért téves ez a kép manapság; hol tart Medellín a drogháborúk helyszíneként megjelenő városhoz képest.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érezhető közel 30 évvel ezelőtti halála ellenére Escobar „hagyatéka”. Európai szemmel elképesztő mértékű a szervezett bűnözés és a drogcsempészet. Viszont a fejlődés terén olyan utat járt be a város, amely példaértékű. Létezik közbiztonság, vannak rendezvények és parkok, jönnek turisták, és például külföldi diákok is szép számmal. Megható volt megtapasztalni és látni, hogy mennyire tisztelik és értékelik a helyiek, hogy terror nélkül élhetnek, amely nem olyan rég nem volt számukra egyértelmű. Szeretnék is maguk mögött hagyni Escobar emblémáját, próbálják elcsitítani az ebből fakadó turizmust vagy téves képet beállító, romantizáló külföldi sorozatokat és filmeket.

A városvezetés is meghaladta önmagát. Nemzetközi szinten is rangos urbanisztikai folyóiratokban rendszeresen írnak cikkeket Medellínt dicsérve. Sok erőforrást fordítanak az elmaradt—és egyébként hatalmas—területek felzárkóztatására. Egyik kedvencem volt a metrocable, egy olyan felvonórendszer, mely az Andok környező hegyeinek lejtőin egyre feljebb és feljebb kúszó favelakat (nyomornegyedeket) köti össze a város gerincének számító metróvonalakkal. Ráadásul mindez beintegrálva a tömegközlekedési rendszerbe! Én rengeteg időt töltöttem még a helyi stadion kerületében, ahol kialakítottak egy sportnegyedet. Számtalan csarnok, park, kül- és beltéri pálya használható ingyen, szervezett edzéseket is kínálva. Az éjszakai élet is sokszor itt összpontosul, mindig jó volt a hangulat. A városlakók sportolását még az ingyenes közbringarendszer is segítette, amely szintén szerintem sok fejlett ország városa által is követendő példa lehetne.

A krízisből való kilábalás szimbóluma a comuna 13 („komúna tresze”) kerület, ahova természetesen én is ellátogattam. Ez a negyed nem túlozva tíz éve még életveszélyesnek számított, ma pedig a turisták is nyugodtan járhatnak-kelhetnek az utcáin. A városfejlesztések vezetői nagyon ügyesen észrevették, hogy a street art, vagyis utcai művészet is lehet a fejlődés eszköze. A comuna 13-t a graffiti, utcai tánc vagy egyéb előadóművészet támogatásával szépen bevonták a város vérkeringésébe, és manapság szinte egy állandó művészeti kiállításon és fesztiválon érezheti magát az ember az utcákon járva. Így a helyi lakosoknak is jobb a megélhetésük, és átadhatják az ő nézőpontjukat Medellín társadalmi kérdéseiről, és a turisták is kicsit valósabb képet láthatnak a városból. Itt az önkormányzat továbbá azzal segítette a helyiek közlekedését, hogy a meredek hegyoldalon szabadtéri mozgólépcsőt létesített a feljutás megkönnyítésére, ez szintúgy egyedülálló a világon.

A street art virágzása valóban egyedi színt ad a városnak. A mindennapokban is gyakran lehet érdekes festményekbe, performanszokba botlani, ami számomra nagyon feldobta a kint töltött időt.

Szerző: Décsi Bálint

Fotók/ videók: Décsi Bálint

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001