Mi az a freemover részképzés? A gyakorlatban is lehetséges a világ bármelyik egyetemére eljutni, ráadásul úgy, hogy nem kell a pénzügyek miatt aggódni? Nem csúszok emiatt a tanulmányaimmal?

Ezekre a kérdésekre én sem tudtam a választ 2019. júliusi kiutazásom előtt, de ebben a bejegyzésben elmesélem, hogyan látom egy év távlatából a szakmai hatását az ösztöndíjas időszakomnak, és remélem, eloszlatom a kételyeket.

Azt tudtam, hogy Dél-Amerikába szeretnék eljutni, és ott élni valamennyi időt. Mivel abban a térségben nincs jellemzően sok tanulmányi együttműködésünk, a freemover opció volt számomra a legjobb lehetőség. Ez annyit jelent, hogy a pályázó diáknak kell megszervezni a fogadó és a küldő egyetemmel lényegében mindent, a Campus Mundi pedig nyújtja az adminisztrációs keretet. Az sem segített, hogy a Szegedi Tudományegyetemen egy relatíve speciálisabb szakán, molekuláris bionikán tanultam. Ez a képzés sokféle, természettudományi és informatikai komponensből áll. Hasonló szakok léteznek más egyetemeken is, de mindenhol más oldalról közelítik meg: valahol a mérnöki, máshol a biológiai terület dominál, így az is kérdéses volt, hogy találok-e itthon is elfogadható kurzusokat. Éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de mint később bebizonyosodott, mindenhol segítő támogatást kaptam. Elkezdtem felkutatni számos latin-amerikai egyetemet Chilétől egészen Mexikóig. Az emailezéseim egy éve(!) folytak már, amikor egy barátom által jutottam el a medellíni Universidad CES-ig. Amikor már kezdtem elveszíteni a reményt, jött ez a lehetőség, és meglepően gördülékenyen ment velük minden. Végül egy hónap alatt elintéztem, hogy egy szemesztert tanulhassak náluk az orvosbiológiai mérnöki szakon. Így utólag tényleg csak azt tudom mondani, hogy megéri a fáradság, mert így tényleg teljesen magunkra szabhatjuk a részképzésünket!

Természetesen a szakmai szempontokat is figyelem előtt tartottam, és ezzel kapcsolatban is azt tudom mondani, hogy megérte nagyot álmodni. Persze orvosbiológiában nem Kolumbia vezeti a világ kutatási-oktatási eredményeit, viszont túlzás nélkül Medellín legrangosabb egyetemére vettek fel. Kölcsönös kapcsolat volt ez, az egyetemi vezetőség is örült, hogy külföldi diák(ok) mennek hozzájuk, nekem pedig a tandíj elengedésével támogatták a tanulmányaim. Bátran állítom, hogy az Universidad CES számos itthoni egyetem oktatási szintjével vetekszik: igen modern termek; kicsi (kb. tíz fős) szemináriumi-gyakorlati órák; fiatal, az aktuális eredményekkel képben levő tanárok. Így tanultam kint humán genetikát, szövettant, mérnöki tervezést, biostatisztikát és biológiában alkalmazott data science-t. Itthon a Szegedi Tudományegyetem is támogatóan, gond nélkül elfogadta kinti tanulmányaimat. Tudom, hogy klisének hangzik, de ezen kurzusok közül volt, amelyikről bátran állítom, hogy a mai napig tartó motivációt és ihletett adott ahhoz, hogy milyen irányban képzeljem el a jövőmet.

Az egyetemi kampuszon ráadásul a környezet is egészen más volt, mint amihez itthon hozzászokott az ember. Sok kinti tér, zöld övezetek, nyitott kialakítás. Szerintem ezek a tényezők is segítenek a tanulás-kutatás iránti elköteleződésben és motivációban.

Szívből ajánlom mindenkinek ezt az ösztöndíjtípust! Szerintem már maga a lehetőség is hatalmas kiváltság, érdemes élni vele!

Szerző: Décsi Bálint

Fotók: Décsi Bálint

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001