2021 augusztusában 12 napot tölthettem el Skandinávia legdélebbi országában, Dániában. Útileírások szerint a dánok a világ legboldogabb emberei közé tartoznak, aminek alapját nyilvánvalóan a rendkívüli anyagi jólétük biztosítja.
Ez a fajta pozitív látásmód számomra is gyorsan világossá vált, hiszen az utcán mindenki mosolygott, köszönt, és látszólag nem a mindennapi problémák megoldásán gondolkoztak. Az anyagi jólét a városban és vidéken is visszatükröződött. Koppenhágába érkezett a repülőgépem, és onnan is indult vissza Magyarországra, így néhány órám jutott városnézésre is. Ez még úgyis nagy élmény volt, hogy a 11 kg-os hátizsákom végig nálam volt. A vasúti pályaudvartól a koppenhágai várig egyetlen olyan épületet sem láttam, amelynek a homlokzata omladozott volna, vagy látszólag ne lett volna gazdája. Az utcákon nem volt szemét, a fű mindenhol le volt vágva, a parkokat, a kerteket, a múzeum udvarokat városszerte virágok díszítették. Különleges élmény volt az óvárosi kikötővárosban eltöltött szűk egy óra, ahol régi, színes homlokzatú épületek között sétálva visszautazhattam pár évszázadot az időben. Sajnos, az élményt némiképp beárnyalta a rengeteg turista, akiktől sokszor lépni is alig lehetett. Koppenhága várát is láthattam, de – mivel az egy működő katonai objektum – csak bizonyos szabályok betartása mellett lehetett megnézni. Belépőt nem kellett fizetni, de ha valaki lelépett az útról a fűre, azt a katonák udvariasan visszatessékelték a járdára.
A dán vidék – ahol én az időm jelentős részét töltöttem – ezzel szemben tejesen más volt. A kanyargós utcájú kis falvakból szinte áradt a nyugalom; a méregzöld, frissen vágott pázsitok, virágágyások és a vörös téglából épült házak, templomok különleges megjelenést kölcsönöztek nekik. Kutatásom helyszíne Gedser volt, amely szintén egy kicsi, alig kétezres lélekszámú falu a Balti-tenger partján. Gedserben többször is jártam vásárolni. Sokan tanyákon éltek és kis földterületeken gazdálkodtak. Valamikor így nézhetett ki a magyar alföld is. Mindenfelé kiváló minőségű kerékpárutak húzódtak, amit a helyiek használtak is: sportolásra, munkába járásra vagy éppen hétvégi kirándulásra.
Dánia nem számít turistaparadicsomnak, de ha valaki mégis erre jár, akkor számítania kell arra, hogy minden nagyon sokba kerül. Nem magyar diákok pénztárcájához van szabva a mindennapi élet, ezért mielőtt valaki bemegy egy boltba, célszerű átgondolni, hogy mire is van leginkább szüksége. A drágaság azonban csak az egyik kellemetlenség volt a kint létem során. Erről azonban nem most, hanem a következő posztomban fogok írni.
Szerző: Bozó László
Fotók: Bozó László
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
