Az előző posztomban bemutattam Dániával kapcsolatos pozitív élményeimet, azonban arról még nem esett szó, hogy az ösztöndíjas időszakban milyen szakmai munkát végeztem.
Az eredeti elképzelés szerint az oroszországi Bajkál-tónál vizsgáltam volna a madárvonulás egy speciális esetét, az ellentétes irányú (reverz) vonulást, ám a járványhelyzet miatt országot kellett váltanom, és a választásom Dániára, azon belül is a Balti-tenger partján fekvő Gedserre esett. Ez a régió ugyanis hasonló földrajzi paraméterekkel rendelkezik, mint a Bajkál-tó, és kevés kivételtől eltekintve ugyanazon madárcsaládok képviselői vonulnak át a két területen.
Annak érdekében, hogy a kutatási kérdést megválaszoljam (mekkora a reverz vonulók aránya az összes vonuló madár tekintetében), naponta 8 órán keresztül végeztem távcsöves megfigyeléseket egy állandó tengerparti helyen Dánia legdélebbi csücskében. Mivel az időjárás alapvetően befolyásolja az ellentétes irányba vonuló egyedek arányát, így esőben, erős szélben és napsütésben is elvégeztem a számlálásokat. Minden átrepülő vonuló madarat feljegyeztem a füzetembe, de elsősorban az énekesmadarakra voltam kíváncsi. Ők ugyanis teljesen máshogy reagálnak a tenger átrepülése előtt az aktuális időjárásra, mint a nagyobb testű fajok. Mindazonáltal összehasonlításképp fontos volt a tengeri récék, csérek, búvárok vonulási irányának és példányszámának feljegyzése is. A számlálásokat gyakran megnehezítette a rendkívül erős, hideg szél, ami gyakran esővel párosult, de a tűző napon sem volt feltétlenül kényelmes álldogálni. A madarak persze ezt nem tudták, és – számomra meglepő módon – jellemzően a legrosszabb időjárási körülmények között vonultak a legnagyobb számban.
Előfordult olyan délelőtt, hogy közel 30 ezer réce repült át a számlálási pont előtt a telelőhelyek irányába. Ez számomra óriási élmény volt, mert sem itthon, sem a Bajkál-tónál nem láttam ilyen rövid idő alatt ennyi madarat.
A tömegfajok mellett számos olyan madárfaj is szem elé került, amelyeket Magyarországon nem, vagy csak ritkán lehet látni. Ezek voltak azok a fajok, amelyek megszakították a számlálások monotonitását, és színt vittek a munkába.
Különösen tetszettek a halfarkasok, amelyeket rablósirályként is ismernek, hiszen – ahogy azt én is megfigyelhettem – táplálékukat nem ők zsákmányolják, hanem elrabolják azt a sirályoktól és csérektől. Mindezt elképesztően ügyes, akrobatikus mozdulatokkal tudják kivitelezni, kellő harciassággal fűszerezve. A tengeri madarászat tehát nem egyszerű, de nagyszerű élményekkel és szakmai eredményekkel kecsegtethet.
De nem csak a madarak megfigyelése miatt kedves számomra ez a hely: Gedser partvidékén van az egyik legnagyobb esély balti borostyánkő és egyéb kövületek gyűjtésére a világon. Ha valaki esetleg megunná az esőben-szélben történő madárszámlálást, akkor érdemes sétálnia egyet a tengerparton, és a kavicsok között jó eséllyel találhat ezekből a bizonyos, nagyon híres borostyánkövekből és egyéb kövületekből! Az én gyűjteményem is gyarapodott pár szép darabbal a periódus végére…
Szerző: Bozó László
Fotók: Bozó László
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
