A külföldi részképzés pályázati szakaszában az elképzelés, hogy egy másik országban fogok továbbtanulni, még inkább csak távolinak és megfoghatatlannak tűnt. Miután azonban kézhez kaptam a pozitív pályázati bírálatot, az addig csak interneten látott egyetem vagy város képe már konkrét helyet kapott a jövőmben. A kinti tanulmányokra való felkészülés, a nyelvtudással, vagy a magamról való gondoskodással kapcsolatos aggályaim pedig kaptak egy határidőt. Áprilisban ez a határidő nekem nagyon közelinek tűnt.

Szerencsére az alapképzés alatti kiutazásom során már megtanultam néhány olyan dolgot, ami nagy segítséget adott, hogy kevésbé aggódjak. Már nem okozott gondot összeállítani a bőröndöt a legszükségesebb dolgaimmal, a tarsolyomban volt az az öt-hat recept, amivel bárhol és bármikor túl tudok élni, és az igazolványképeimtől kezdve minden iratom másolatát is betettem a táskámba, amire a kinti lét alatt meglepetésszerűen szükségem lehet. Azonban bármennyire is felkészült valaki, egy tényezőnél semmi sem számít jobban, ez pedig az önbizalom.

„Meg tudom csinálni, mert meg kell tudnom csinálni.”

A kiutazással kapcsolatban nekem a két legnagyobb félelmem a kinti nyelv használata és a művészeti tanulmányok teljesítése voltak. Azt persze már az indulásom előtt is tudtam, hogy a külföldi továbbtanuláshoz nem szükséges tökéletes nyelvtudás. Ahogy magyarul is vétünk beszéd vagy írás közben hibákat, ugyanúgy megteszik ezt a nyelvükre híresen büszke franciák. Gyakrabban is, mint gondolnánk. Saját magam megértetésére viszont tudtam, hogy mindenképpen szükségem lesz, ezért áprilistól kezdve heti szinten nyelvórákat vettem, hogy felfrissítsem a gimnázium óta megkopott franciatudásom.

A nyelv ismerete azonban csak egy belépési küszöb a külföldi képzés teljesítéséhez, ezért is töltött el aggodalommal, hogy nemcsak az oktatás nyelve, hanem annak területe is ismeretlen lesz számomra. Ahogy az előző bejegyzésemben is említettem, elméleti szakról kerültem gyakorlati képzésre, ami több kérdést is felvetett bennem előzetesen. Hogyan fogok bekapcsolódni a kinti munkába? Hogy fogom magam érezni kvázi kezdőként gyakorlott hallgatótársaim között? És mindezek előtt: hogyan tudom a bizonytalanságomat a lehető legkevésbé kimutatni? Erre a problémára maga a kinti egyetem nyújtotta a megoldást.

A Nîmes-i Képzőművészeti Egyetem technikai és anyagi felkészültsége nagyon kedvező. A hallgatók szabadon használhatják az egyetem műhelyeit, laboratóriumait vagy eszközeit, amiben szükség szerint a szinte állandóan rendelkezésre álló műhelyvezetők vannak segítségükre. Amióta kint vagyok már megtanulhattam a szitanyomás vagy az analóg filmhívás és nagyítás technikáját, ezekre itthon, főleg elméleti szakon, nem biztos, hogy lehetőségem lett volna. Az önálló munka mellett az egyetem figyelmet szentel a közös alkotásnak is, minden héten nyílnak hallgatói munkákból kiállítások, amiket rendszerint közös workshopokon készítenek el. A héten több művészeti területen is önképzőkörök indultak, hogy a hallgatók a lehető legtöbbet hozhassák ki az intézmény falai között eltöltött idejükből.

Ez a munkához való proaktív hozzáállás és segítőkészség az a faktor, ami segítséget nyújt a képzés nehézségein való átlendülésen. Ne értsetek félre, az egyetemi műhelyek felszereltségétől még nem lettem sokkal ügyesebb, felkészültebb vagy tapasztaltabb alkotó, de már látom az esélyt, hogy közelebb kerüljek hozzá. És ez a legfontosabb.

Szerző: Almási Fanni

Fotók: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001