Mivel a kiutazásom leglényegesebb része a tanulás, fontosnak tartottam, hogy erről is írjak nektek. Bár már nagyon vártam, eléggé lassan indult be kint a tanév. És annak ellenére, hogy nagyon szép helyeken járok, és rengeteg említésre méltó esemény történik velem, amiket szívesen meg is osztok veletek, itt tartózkodásom alapja a külföldi részképzés, úgyhogy lássuk, mit hozott nekem eddig ez a pár hét az egyetemen!

Amikor alapképzés alatt fél évre Olaszországba költöztem, nagyjából már tudtam előre, milyen órákra, gyakorlatokra vagy számonkérésekre számíthatok, hiszen nemzetközi gazdálkodás alapszakról utaztam ki, az ehhez tartozó tantárgyak pedig minden partnerintézményben elérhetők voltak.

A mesterképzés alatt viszont ennek a biztonságérzetnek búcsút kellett mondanom. Elhagytam a gazdasági egyetem szabályokkal és formalitásokkal behatárolt világát, hogy tanulmányaimat egy művészeti egyetemen folytassam tovább, design- és művészetmenedzsment szakon.

Amennyire megfoghatatlan a művészet, annyi féle megközelítésből oktatják a világ különböző pontjain, kezdve Franciaországgal, ahol például sem az alap, sem a mesterképzési szinten nem osztják fel a művészeti képzést szakokra. Ez okozta azt is, hogy az elméleti tanulmányaim dacára szeptemberben gyakorló művészekkel kerültem egy osztályba.

Ahogy elkezdődött az egyetem, alig vártam, hogy elmesélhessem a barátaimnak az érdekes órákról, amiken részt veszek. A beszámolóra viszont majdnem az ötödik hétig várnom kellett. A nulladik héten adminisztráltunk, az első héten megismerhettük az alkotói műhelyeket és az iskolába érkező új diákokat, majd a második héten az egyetem mind a 120 tanulója rövid workshopokon találkozhatott egymással. Ezekben a hetekben beigazolódott az, amire többen is előre figyelmeztettek: bár hasznos az iskolában tanult francia nyelv, de inkább csak bájos előfutára annak, amit a helyiek beszélnek. A maszk mögött elmondott „üdvözöljük új diákjainkat” köszöntőt még csak-csak értettem, de a famegmunkáló gép vagy a különböző nyomdai felszerelések használati útmutatójának megértésénél már nehézségekbe ütköztem. A tanárok bemutatóinál csak az egyetemre járó többi hallgatót szerettem volna jobban megérteni. Itt azonban vagy a beszéd tempóján, az ismeretlen kifejezéseken vagy az artikuláción buktam el, de ha minden csillag a helyén is állt, a hangzavar még akkor is megnehezíthette a dolgomat.

A nyelvvel való harcom ellenére már az első pár hét elég volt ahhoz, hogy tisztába kerüljek az intézmény legfontosabb elveivel: elfogadás, segítség, összetartás. A felsőoktatásban töltött éveim során több egyetemet megjártam már, de soha nem találkoztam még olyan összetartó, segítőkész, barátságos közösséggel, mint itt, Dél-Franciaországban. Még ha teljes monológokat is kellett utólag tolmácsolni, mindig volt valaki, aki ezt kérés nélkül megtette, a társaságunkban pedig mindenki átváltott angolra, ha úgy érezte, szükség van rá. Annak ellenére, hogy még sohasem volt több kérdésem a tanulmányaimmal kapcsolatban, nem éreztem magam elveszve, mert tudtam, hogy megvan mögöttem az iskolatársaimból álló védőháló, ami megfog, ha elveszíteném a fonalat.

Eheti bejegyzésem fonalát azonban el kell engednem, de jövő héten ott kapom fel, ahol hagytam, hogy még többet megtudhassatok a francia egyetemi életről!

Szerző: Almási Fanni

Fotók: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001