Eljött a várva várt, napfényes szombat, amikor elindultunk Dévény hírös várának bevételére, ami kis híján sikerült is. (Támadásunkat ugyanis a tengerfenéken járva óriás trilobiták* ádáz üldözése hiúsította meg, akik dühödt gubacsdarazsakkal lövöldöztek ránk. Csapataink a vár kapujában ezért visszavonulót fújtak.) Azért csak majdnem, mert az interneten feltüntetett este 6-os zárás helyett már 5 után is csak kifelé engedte a látogatókat a csuklyás kapuőr. De ilyen nézettségvadász cím és felütés után csak nem lehetett olyan unalmas az a kirándulás, igaz? Na jó, akkor kezdem.

1. epizód: Megismerkedés az Andricus hungaricussal

Dévény, az egykori Porta Hungariae (Magyarország kapuja) ma Pozsonyhoz tartozik, a központból busszal 25-30 perc alatt elérhető. Mi azonban „nem játszottunk” kényelmes turistát – hogy felvidéki kifejezéssel éljek –, hanem egy több izgalmat tartogató túraútvonalon, 3-4 óra sétával közelítettük meg a várromot. Egy csinos villa mellől indult felfelé a jelzett ösvény, amin keresztül hamarosan egy erdőbe jutottunk, ez szintén a Kis-Kárpátok része, tölgyes és bükkös vegyesen. A geocachinget ezúttal kihagytuk, viszont útközben felszedtünk néhány gubicsot (gubacsot). Tudjátok, azokat a helyes, tüskés, diónyi terméseket, amik a tölgyfáról származnak és A két koma c. magyar népmesében "látatlanban" cserélik el egy zsák hamuért. Bár annyira értünk a biológiához, hogy tudjuk, a tölgyfa termése a makk, ez pedig távolról sem makk, azt nem sejtettük, hogy ezek még csak nem is termések. De akkor mik? Kapaszkodjatok meg. Ezek tulajdonképpen egyszemélyes darázsfészkek. Mi több, egy igazi "nagy magyar" képzi őket, a pár milliméter nagyságú gubacsdarázs, az Andricus hungaricus**.

2. epizód: a Háromország-kilátó

Ugyan ezt a nevet csak én aggattam rá az erdő közepén álló, zseniális architektúrájú, fehér vasszerkezetre, szép időben valóban látható róla Csehország, Magyarország és Ausztria. Ez utóbbi tényleg csak egy ugrásra van, a Duna túlsó partján. A telefonjaink köszöntöttek is minket 'Rakúskoban' (igen, ilyen viccesen hívják Ausztriát szlovákul). A kilátás szemet gyönyörködtető, főleg, ha élvezni is tudod, nem úgy, mint én, aki holtra váltan kapaszkodtam a korlátba már a középső szinten. Nincsen kóros tériszonyom, de ez a rácsos lépcső és a mérsékelt szél megtette a hatást. Sebaj, néha kell az adrenalin. (Egy magyar ajkú család nyolcéves kislánya is hasonló gondokkal küzdött. #nemciki)

 3. epizód: Sandberg

A kilátót elhagyva egy új jelzés ösvényeire térve lassan elérkeztünk az egykori tengerfenékre. Vagyis a harmadidőszaki ősóceán fenekére. A Dévényi-tetőn avagy a Dévényi Kanca-tetőn (Devínska Kobyla) található természetvédelmi terület, a Sandberg (német: Homokhegy) nevet viseli. Utalva a terület homokos voltára, ami több termofil állat-és növényfajnak ad otthont, melyek többsége védett. Sandberg az üledékes kőzetek (homokrétegre rakódott mészkő) lévén nagyon gazdag régészeti leletanyaggal rendelkezik. Erre persze a homokbánya beindítása során derült fény. Gyurgyalagok is fészkelnek a homokhegyen, de mi ezúttal csak kecskékkel találkoztunk, akik jelenleg karámban laknak, de a fél domb az ő számukra van elkerítve. A kilátás innen is pompás: a dús erdőségben fel-felcsillannak a Duna és a Morva ezüstös kanyarulatai. Azt említettem már, hogy ez a hely a kelta, majd a római időkben (már nagyjából 5000 éve) is lakott volt? Sőt, a borostyánkő út is keresztülvezetett rajta. (Még jó, hogy blogolok, mert magamtól ezen információk felének se néznék utána.)

 4. epizód: legendák övezte romvár

A dévényi vár (szlovákul: Devínsky hrad), vagyis inkább várrom, egyedi természeti környezetben, a Morva és a Duna összefolyásánál található. Így méltán a Pozsony környéki kirándulóhelyek legnépszerűbbike. Köztudott, hogy a középkorban szívesen költöttek – gyakran hamis etimológián alapuló – szaftos történeteket minden különös természeti jelenség vagy dombon álló vár köré. Legyen bármily csekély közük is a valósághoz, én fenntartásokkal kezelem imádom őket. Dévényé így hangzik: történt egyszer, hogy egy magányos lovag apáca szöktetésre adta a fejét. Mivel a hölgy nem mutatott túl nagy ellenállást, együtt a vár tornyába menekültek üldözőik elől, akik csakhamar utol is érték őket. Nem látva más kiutat, a tragiromantikus történetek szerelmeseinek jószokása szerint, kéz a kézben levetették magukat a hömpölygő Dunába. A felfröccsenő vízből rögtön egy szikla nőtt ki, amit asszonykő (weiber-stein) néven emlegettek. A torony pedig az Apáca-torony nevet kapta.

Ugyan az impozáns szirten álló rom belsejébe nem jutottunk be, a természeti környezet és a szirten magasodó kőfal az Apáca-toronnyal lehetőséget adott 1-1 instagyanús fotóra.

Csak még egy utolsó kérdést engedjetek meg nekem: Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival?*** - Talán feltehettük volna ezt a kérdést 5 után a hóhérvágású kapuőrnek is…

*trilobita: háromkaréjú őshal, amit fosszíliaként jó eséllyel lapul a Sandberg alatt

**Andricus hungaricus: nagy magyar gubacsdarázs

***Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én, részlet

Szerző: Somogyi Zsuzsi

Fotók: Somogyi Zsuzsi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001