Mintha csak tegnap kezdtem volna bele a Campus Mundi időszakom blogolásába, most pedig a záróbejegyzésemet írom. Nem tudom, mi az oka, talán a karácsonyi szünetre való hazaérés, vagy csak az eseménydús szemeszter, de villámgyorsan eltelt a külföldi cserefélévem, sokkal hamarabb, mint arra előzetesen számítottam. Rengeteg kaland, élmény és tapasztalat után íme az összefoglalóm!

Eleinte nem terveztem a mesterképzés egy részét külföldön tölteni, és ha nem passziváltattam volna a járványhelyzet miatt egy tanévet, valószínűleg nem is történt volna ez így. Viszont az egyetem helyett munkával töltött évem alatt rengeteg időm akadt arra, hogy a jövőmön gondolkodjak, és ismét rájöjjek arra, mennyire sokat számít egy képzés során a külföldi tapasztalat. Így, a barátaimat és a családomat is meglepve leadtam a jelentkezésemet részképzésre, és ahogy az alapképzés alatti mobilitás során is tettem, megpályáztam a Campus Mundit.

Míg az alapképzés alatt a jelentkezésemet javarészt a tipikus külföldi élmények, a társaság, az utazás és a bulik motiválták, ezúttal tényleg tanulni szerettem volna kijönni. Igazán megtanulni franciául, kipróbálni magamat az alkotói területen, eldönteni, milyen szakmai úton szeretnék elindulni a jövőben. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű az utam, mert nemcsak a kihívás, de a magammal szemben állított elvárásaim is sokkal magasabbak voltak, mint a legutóbbi alkalommal.

Amikor a bejegyzésemhez képeket keresgéltem, a rengeteg fotótól szinte alig tudtam feltekerni a galériám tetejére. Ahogy a telefonom képernyőjén egy-egy pillanatra felvillantak a különböző emlékek, akkor jöttem csak igazán rá, mennyire hálás lehetek a Franciaországban töltött időszaknak. Az itt töltött majdnem öt hónap során megtapasztalhattam, milyen egy autentikus, alig turistás francia városban, egy képzőművészeti egyetemen tanulni. Megismerhettem az itteni hallgatók alkotáshoz fűződő viszonyát, ami a többi cserediákéval kiegészítve rengeteg motivációt adott ahhoz, hogy bátrabban álljak neki magam is a kreatív munkának. Szeptembertől kezdve, a fantasztikus időjárás által ösztönözve, az új barátaimmal együtt bejártuk Dél-Franciaország csaknem minden fontosabbnak vagy érdekesebbnek számító települését, és több kortárs művészeti múzeumba vagy galériába jutottam el, mint eddig valaha. Sokat fejlődött a francia hallásértésem, de a szókincsem is, és az elméleti tananyag mellett több olyan alkotói technikába is beletanulhattam, amire otthon sokkal kevesebb lehetőségem adódik. Nem elhanyagolható emellett az a szempont sem, hogy mindezeket végig jelenléti oktatásban, társaságban tehettem meg, így nem kellett az (egy ideig valószínűleg) utolsó felsőoktatásban töltött évemet a négy fal között, egy számítógép előtt eltöltenem.

Ha a külföldi részképzésre terelődik a szó, általában én vagyok a kiutazás legnagyobb támogatója. Elmondani sem tudom, mennyire sokat számít személyes és szakmai értelemben is, ha valaki meg meri tenni azt a lépést, hogy egy vagy két szemeszter erejéig az otthonától távol egy szinte új életet felépítsen, hogy idegen nyelven, egy valószínűleg teljesen más rendszerben tanuljon. A komolykodást félretéve pedig külföldön tanulni hatalmas nagy buli, rengeteg utazás és élmény. Tehát csak ennyit tudok mondani: go, go, go!

Szerző: Almási Fanni

Képek: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001