A szakmai gyakorlatomat Isztambulban töltöm, ahol ugyan számtalan tömegközlekedési eszköz közül lehet választani, de korántsem sem olyan gördülékeny ennek a menete, így sok nehéz, de vicces szituációba kerültem.

A leggyakrabban használt közösségi közlekedési eszköz a busz, amiknek a számozása nem egyszerű számokból, hanem egy szám és egy vagy több betű legkülönbözőbb kombinációjából áll. A buszöböl csak dísznek van, ugyanis a buszok nemes egyszerűséggel megállnak az úton, ahova le kell lépni a buszmegállóból, és amilyen gyorsan csak lehet, felszállni a buszra, ugyanis, ha az egyik lábunk fent van a buszon, már indul is, hiába nincsenek még bezárva az ajtók. A buszok nagy száma miatt általában sok érkezik egyidőben a megállókba, amik nem csak egymás mögé, hanem párhuzamosan egymás mellé is beállnak, így gyakran futni kell a buszhoz, hiába várunk a megállóban, illetve a busz mögött nagy torlódás alakul ki. A buszokhoz meglátásom szerint nem létezik menetrend. Némely megállókban kijelző mutatja, mikorra várhatók, illetve a Google Maps is ír egy időpontot, de a kettő nem egyezik, a busz pedig rendszeresen egy harmadik időpontban érkezik. Ezért, ha valahova időre kell menni, akkor csak a kötöttpályás közlekedés megbízható. A legnépszerűbb villamos a T1, mely a legfőbb látványosságoknál megáll, így itt több különféle nyelvet lehet hallani a török mellett. A metró és az ún. marmaray (metróként funkcionál, de nagyobb távonként áll meg) és a füniküler sűrűn közlekedik és sokáig, így ezekre lehet számítani, kivéve mikor vasárnap van, és éjfél előtt 2 perccel elmegy az utolsó marmaray, és más opció nincs a környéken. A hajót is úgy használják itt, mint a buszokat, gyorsan el lehet velük jutni a túlpartra, valamint hóesésben is közlekednek (amit megtapasztaltam többször is márciusban).

Ha fel akarunk szállni az említett tömegközlekedési eszközökre, akkor itt ne lepődjünk meg, ha mindenki felfurakszik még azelőtt, hogy leszálltak volna róla az emberek, ugyanis mindenki szeretne felférni. A villamosokon rövid időn belül becsukják az ajtókat, hiába vannak még a megállóban az ajtók előtt, akik türelmesen a felszállásra várnak, így érthető a felfurakodás jelensége.

Minden létező járművön hatalmas tömeg szokott lenni, de nem ám reggel 7 és 8 körül, ugyanis ilyenkor még alszik a város, hanem 10-től egészen este 11 óráig! Ebben élen jár a már említett legnépszerűbb villamosvonal, a T1, ahol csúcsidőben egy tűt sem lehetne elejteni, az emberek arca pár milliméterre van egymástól, de hamar megszokható.

Az összes közlekedési eszközre, a hajót is beleértve, az Isztambul kártya használható, amire folyamatosan tölteni kell a pénzt, ugyanis minden alkalommal le kell csipogtatni, ami leveszi a megfelelő összeget, ez az átszállások számával arányosan csökken. Ha nincs rajta pénz, akkor nem lehet a sofőrtől jegyet venni, így vagy leszáll az ember és keres egy kártyatöltő automatát, vagy valaki más kártyáját húzza le. Sokszor hallani az utasokhoz intézett hangos kéréseket a buszon, hogy valaki adja oda a kártyáját. A törökök rendkívül becsületesek, tényleg mindig használják a kártyát!

Lehetőségem volt más városokba is ellátogatni a gyakorlatom alatt, melyekben ugyanez a városi kártyás rendszer működik. Bursába hajóval mentem, Edirnébe, Usakba és Pamukkáléba pedig távolsági busszal, ugyanis a vonat nagyon kevés várost köt össze az országban. Izmirből repülővel jöttem vissza Isztambulba, a belföldi légiközlekedés jól szervezett, ám ha nem vesszük meg jó előre a jegyet, akkor annyiba is kerülhet, mintha hazarepülnénk. A vidéki városok tömegközlekedését látva mégiscsak úgy ítélem meg, hogy Isztambul közösségi közlekedése kimagasló.

Szerző: Janurik Tímea

Fotók: Janurik Tímea

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001