Az első dolog (a csontig hatoló hideg után) amiből tudtam, hogy már nem otthon vagyok az étel volt. A megérkezésem utáni második napon az egyetem egy igazi kanadai reggelivel vendégelte meg az újdonsült nemzetközi diákjait. Amerikai (bocsánat: kanadai!) palacsinta, rántotta, sült krumpli, bab és bacon voltak a menün. És persze juharszirup, ami aranyos-barna mázként fedte le az egész tányért.

A családunkban sokat viccelődünk egy történeten, ami a rokonságban történt: néhány családtag meglátogatta az Amerikába szakadt, magyar gyökerű ismerőseit, akik jó házigazdaként friss pörkölttel várták a hazaiakat. Csakhogy ez a pörkölt nem az a pörkölt volt, amit itthon megszoktak: az egész tocsogott a juharsziruptól!
Amikor először elmesélték nekem ezt a történetet, jót nevettem rajta, de a kanadai reggelivel farkasszemet nézve már nem volt ilyen jó kedvem. A két palacsintát még simán befaltam, de az édes ízt és a tojásokat valahogy sehogy sem voltam képes közös nevezőre hozni a fejemben. Hogy a cukros szirupban úszó konzerv babról már ne is beszéljek! Miért tenne bárki ilyet ezekkel a kedves ételekkel? De hát itt ez a szokás.

Hamar megtanultam, hogy a kanadai konyha kvintesszenciája tényleg a juharszirup. Minden termékből lehet juharszirupos verziót kapni. Van juharszirupos nápolyi, müzli, torta, csoki, sör, és még az isten tudja mi. Ezt elfogadtam, de valahol belül még mindig nem értem. Ezt csak magyarul merem leírni ide, nehogy a végén kitoloncoljanak az országból, de szerény véleményem szerint a juharszirup nem más, mint felvizezett és megcukrozott méz.  Akinek valamiért nem világos a hasonlatom: ezt nem bóknak számtam. 

A másik helyi specialitás az úgynevezett Poutine, ami nem más, mint egy nagy adag sült krumpli, ismeretlen eredetű barna szószszal (ami kivételesen nem juharszirup) és cheese curd-del borítva. Azért írok cheese curd-öt, mert ugyan a Google szótár szerint ez a szó túrót jelent, magának az ételnek semmi köze nincs a jó magyar túróhoz. (Ódákat tudnék írni a magyar túróhoz és tejfölhöz, kérlek Titeket, kedves Olvasók, könyörüljetek meg rajtam és küldjetek egy csomag túró rudit!) Aki még nem evett cheese curd-öt életében, annak úgy tudnám legjobban szemléltetni ennek a specialitásnak az ízét és az állagát, hogy képzeljen maga elé egy, a hűtőben celofán nélkül néhány napig bennfelejtett sajtdarabot. Tessék! Amúgy ennek ellenére a poutine nem egy rossz étel, a legtöbb helyen valami extrával – legyen az avokádó, bacon vagy egy kis mac n’ cheese – fel lehet dobni és ebben a formában kifejezettem finom. (Én a híres La Banquise étteremben próbáltam ki először guacamoléval és tejföllel – ezt láthatjátok a képen – és azt kell, hogy mondjam, ez a kombináció igazán szerethető volt!)

Utaltam már rá az előző bekezdésekben, hogy az itteni ételeknek nincs olyan ízük, mint az otthoni ételeknek. Az ember megörül a boltban, hogy talált valami ismerőset: egy kis tejfölt (bocsássatok meg a tejföl mániámért!), tejet, toast kenyeret, margarint, humuszt, stb., aztán amikor otthon jóízűen beleharap, rájön, hogy mekkorát hibázott, amikor elhitte, hogy ugyanazt a terméket vásárolta meg, mint amit az Ecseri úti Sparban szokott. A tejföl zsírosabb, a tej vizesebb, a kenyér műízűbb, a margarin sós(!) a humusz meg…nem is tudom…egyszerűen más.

Az egyik lakótársam tette fel a költői kérdést: vajon melyiket könnyebb megszokni, valami teljesen új, ismeretlen ízt, vagy az otthonihoz nagyon hasonló, de attól éppen egy hangyányit eltérőt? Én az első megoldást választottam: feladtam, hogy találok bármi ismerőset és elkezdtem felfedezni az új, izgalmas lehetőségeket, amiket a város kínált. Montreál ebből a szempontból (is) jó választásnak bizonyult. Egy egész negyed – a La Plato – van szentelve az újhullámos reggeliző helyeknek és hipszter éttermeknek.

Bármilyen furcsán hangzik, én a japán konyhával kezdtem meg a kulináris kalandjaim Montreálban. Egy japán barátom, akit itt ismertem meg, bevezetett minket a saját konyhája kulisszái mögé (mind átvitt, mind prózai értelemben). Saját kezűleg készített nekünk Tempurát (rántott zöldségek tengeri herkentyűkkel); Soba tésztát (barnás színű tészta, amit halszósszal és lágy tojással kell fogyasztani) és kaptunk házi sushit is. Ezek után folytattam utazásomat a dél-kelet ázsiai régióban: a barátaimmal elmentünk egy koreai étterembe, ahol kipróbáltuk a koreai sushit (ez kicsit nagyobb, mint a japán verzió), a "legcukibb nevű étel" címet elnyerő Bibimbap levest, és a zöldségekkel töltött koreai főtt gombócokat.

Kelet felől, a Csendes-óceánon keresztül hagytam el Ázsiát: az úton az első állomás Hawaii volt. Kipróbáltam a jellegzetes hawaii Poke tálat, ami az egyik kedvencem volt az itteni ételek közül. Végül megérkeztem az Államokba, voltam egy igazi retró amerikai diner-ben, ahol a Ponyvaregény után szabadon 5 dolláros milkshake-et rendeltem és ropogós hagymakarikákat. Végül csak be kellett látnom, hogy a kanadai konyha sem annyira borzasztó, mint ahogyan azt először gondoltam. Kipróbáltam a híres Tim Horton’s fánkokat, amik máris jobb fényben tüntették fel az országot.

Közben azt is sikerült kitapasztalnom, hogy melyik boltban miket érdemes vásárolni ahhoz, hogy ne csalódjon az ember. A kanadai narancslé sokkal finomabb, mint a magyar (talán mert gallonos kiszerelésben árulják); a mogyoróvajas-banános puffasztott rizs nemcsak jól néz ki a képeken, de nagyon finom is; egyszerű és nagyszerű ötperces vacsorát lehet keverni egy kis adag rizsből, egy fél fej hagymából, egypár tojásból és két evőkanál szójaszószból; és, ha már tényleg nincs más otthon, mindig elő lehet venni a fagyasztóból néhány, a Stranger Things-ből ismert, Eggo waffelt.

Szóval így állunk most. Megszoktam és megszerettem az itteni ételeket. Sőt, van egy listám, hogy mik azok az éttermek és fogások, amiket még mindenképp ki szeretnék próbálni, mielőtt haza kell utaznom. Csak bírja a gyomrom az iramot!

Ui.: Ha több ételfotót szeretnétek látni, kattintsatok az instagramomra - https://www.instagram.com/flora.markus/ – a gyűjteményem 90%-ban #foodporn és #mutimiteszel képekből áll.

Szerző: Márkus Flóra
Fotók: Márkus Flóra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001