Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a családtól és otthontól távol töltött húsvétomat szeretném bemutatni nektek.

Szerencsére nem nagyon szokott honvágyam lenni. Akkor sem, amikor hosszabb időre távol vagyok, mert mindig tudom, hogy egy adott idő után úgyis hazamegyek, és újra együtt lehetek a szeretteimmel. Azonban vannak napok, amikor kicsit jobban hiányzik az otthonom, a barátaim és a bevett szokásaim, amelyeket igyekszem itt is kialakítani. Egy ilyen nehezebb időszak volt a húsvét is, amit mindig a családommal töltök. Otthon ilyenkor majdnem húszan üljük körbe az asztalt mamáék kis lakásában, vagy keresztanyukámnál, vagy nálunk, és élvezzük, hogy mind együtt vagyunk, meg persze nagyokat eszünk. Unokatestvéreimmel és öcsémmel kiskorunk óta minden évben fészket készítünk a nyuszinak és izgatottan várjuk, hogy mit hoz másnap reggel. Nálunk még nagy hagyománya van a locsolásnak, úgyhogy hímes tojást is festek, és hétfőn reggel, jobb esetben pár óra alvás után várom a még jobb esetben egyenesen a húsvéti bálból érkező locsolókat. Maga a locsolás - az, hogy egy kisbusznyi legény kútvízzel töltött vödrökkel vár és hiába veszem fel a legvízállóbb kabátomat, úgyis bőrig ázom a végére - nem a kedvenc részem, de legalább egészséges maradok a következő évre is. :)

Ez mind kimaradt idén. De cserébe a lakótársammal rendeztünk egy igazi húsvéti ebédnek is betudható reggelit. Mert ugye mikor máskor menne el az áram, ha nem akkor, amikor a sütőben sül a sonka és neki akarsz állni a fonott kalács elkészítésének?

A barátaink és egyben vendégeink nem bánták, hogy később kellett jönniük, pláne, amikor meglátták a terített asztalt. Mindenki hozott valami hazai szokást, és a tojás és sonka mellett lengyel zöldségsaláta, vegán töltött káposzta és portugál pão de ló torta is helyet kapott az asztalon.

És még tojást is festettünk!

Ebéd után pedig kihasználtuk a ritka szép időt és sétáltunk Porto belvárosában, elmentünk a Palácio de Cristalhoz, amit mindenképpen érdemes megnézni, ha valaki Portóba látogat, mert gyönyörű a park. Megannyi kártyázás és pár üveg bor után, a naplementét már a Jardim do Morroról néztük és utána visszamentünk hozzánk megenni a maradékot. Egy tucatnyian ültünk le a kis nappalinkban és belekezdtünk egy szörnyű rossz filmbe, amit senki nem bírt tovább nézni, úgyhogy leállítottuk és csak beszélgettünk késő estig. Most pedig nagyon kíváncsi vagyok annak a borzalomnak a végére.

Húsvét vasárnap volt az egyik kedvenc napom, amióta itt vagyok, mert igaz, hogy távol a családomtól töltöttem, de mégis olyanok vettek körül, akik a legkedvesebbek számomra itt. Az otthoni hagyományokat amennyire lehetett megőriztük, és más szokásokat is megismertünk közben. Szerintem minden azon múlik, hogy kik vesznek körül, és nem a helyszín számít. Itt mindenki távol volt a családjától, ezért is esett olyan jól együtt tölteni az ünnepeket. A lengyel lakótársaink és barátaink hasonlóan ünnepelnek, mint mi, magyarok, és mulatságos volt nézni, hogy a spanyol barátaink hogy néznek a festett tojásokra. Nekik teljesen új volt a hímes tojás.

Remélem Nektek is legalább ilyen szépen teltek az ünnepek!

Most muszáj összepakolnom a dolgaimat, mert éjjel indulunk Algarvéba egy nemzeti Erasmus találkozóra. Kicsit kibővítjük a tavaszi szünetet. :)

Üdv, Luca

Szerző: Jaksics Luca
Fotók: Jaksics Luca

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001