Két hét megőrülés után egy nagyon kedves kávézóban ülök egy hongkongi csoporttársammal, nyugalomban, és végre nem kialvatlanul.

Ráadásul mindjárt itt a vége, és ennek a súlya kellőképpen a vállamra nehezedik. Ugyanis olyan érzések kerítenek hatalmukba, amiktől nem tudok kellőképpen koncentrálni az itteni teendőimre, de még az otthoni dolgokra sem tudok fókuszálni, amiatt mert itt vagyok Hongkongban. Pedig olyan sok minden vár még rám itt is, és otthon is. Végre sikerült összhangba kerülnöm az itteni emberekkel. Úgy érzem, hogy fél év után megérkeztem, ténylegesen. És hamarosan itt kell hagynom mindezt.

Hagyjuk is ezt az agóniát, jövő héten leszek 23, és emlékszem, hogy 18 évesen, amikor elképzeltem, merre leszek 23 évesen, arra vágytam, hogy Ázsiában. Erre tessék. Ez amolyan belső melegséggel és nyugalommal tölt el.

Boldog vagyok, hogy itt fog érni a születésem napja, amúgy is ilyenkor édesanyámat ünneplem, aki 19 órát szenvedett azért, hogy a világra hozzon, és 23 éve küzd azzal, hogy embert neveljen belőlem. Azt hiszem Anya, sikerült, köszi. Ez lesz az első ünnepünk külön, mit szólsz?

Mindenesetre jelenleg Sham Shui Po-ban élek, ami egy olyan környék, amivel megint sikerült szerelembe esnem. A városrészt Kowloon-nak hívják, ahol most lakom, de már korábban is megfordultam itt, és tényleg nagyon élvezetes az egész. Folyton zsinnyeg a környék, mindig történik valami, és nagyon érdekes figurákat látni az utcán. Itt van talán a legnagyobb piac, amit valaha láttam, és mindent - értsd úgy, ahogy mondom - meg lehet venni, kevés pénzért. Egyik pajtásommal azon mókázunk, hogy érdemes lenne, és talán olcsó is, venni egy dagi kínai kisgyereket, akire felváltva vigyáznánk, aztán mikor együtt kalandozunk, pedig közösen gyönyörködünk ártatlanságában, és örvendeztetné a szívünket. Elképesztően kedvesen néznek ki a kínai gyerekek, szürreális.

Van itt egy park, ahova jól esik járnom. Egy furcsa éjjel keveredtem oda, és sokat nem láttam belőle, csak halottam, ugyanis, egy rövidke séta után az ember egy kántáló buddhista szentélynél találja magát. Azon az éjjelen nem is hittem az érzékeimnek, ezért másnap vissza kellett látogatnom, és tényleg ott van. Egy hatalmas építmény, ahova számtalan Buddha szobor volt felpakolva, és volt egy (a legnagyobb) ami vörösen világít és énekel. A környékbeliek pedig oda járnak elvégezni a kis megszokott vallási rituáléjukat, füstölőt gyújtani. Mindezek mellett összegyűlnek, és közösen szépítgetik a környéket, betonozgatnak, odahordják a kis asztalokat, székeket, kis edzőtermi eszközöket, és vihorászva-beszélgetve, éjt nappallá téve használják a teret.

Az egész viszont nem csak ennyi, ez egy domb. A dombon átsétálva az egyik fő út közepén lyukadunk ki. És ahogyan haladunk felfele a kis dombocskán, a szemünk elé tárul még több ilyen kis kedves szentély, és kis helyek, ahol lehet ücsörögni, érezni egymást és a természet adta jóságot. A domb tetejéről pedig elénk tárul az egész környék a maga zsibongásával. Rengeteg kutyus szokott oda, akiket a környékbeliek etetnek és szeretgetnek, a kis pajtások pedig ezen élvezkednek, bandáznak, és a domb oldaláról figyelik a járókelőket.

Nagyon érdekes atmoszférája van az egész parknak, engem kellőképpen magával ragadott, így naponta járok ki figyelgetni a helybélieket, akik hangosan hallgatják a szép zenéjüket és kacarásznak, meg nyomják a játékot - ezzel elvonva a figyelmemet a végjátékról.

De most engedjétek meg, hogy az alkotás ragadjon magával. A rajznaplómat pedig itt követhetitek: www.instagram.com/arzsabi

Szerző: Parázs Bianka
Fotók: Parázs Bianka

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001