Bardocz-Bencsik Mariann vagyok, a Testnevelési Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Az én Campus Mundi történetem 2017 decemberében kezdődött, de az előzményei korábbra nyúlnak vissza.

2017 őszén tanulmányaimhoz kapcsolódóan elkezdtem kutatni egy montreáli professzorral, akit júliusban egy konferencián ismertem meg. Az őszi, önköltséges kinttartózkodásom után

tudtam, hogy vissza szeretnék még térni és folytatni a közös munkát,

és ehhez források után kellett néznem. Ekkor ajánlotta egy szintén Campus Mundi ösztöndíjas barátom, Garamvölgyi Bence, hogy próbálkozzak meg a pályázással. Egyetemi kutatómunka tekintetében a pályázati rendszer elég rugalmas, tanulmányútra és szakmai gyakorlatra is beadhattam volna a pályázatom. Végül utóbbi mellett döntöttem, mert annak beadása folyamatos, így egy általam előnyben részesített időpontban tudtam kiutazni ismét Montreálba.

Decemberben így megismerkedtem a pályázati rendszerrel, január első napjaira összegyűjtöttem a szükséges dokumentumokat, és az egyetemi koordinátorom, Király Julianna segítségével beadtam azt. Pár hét múlva pedig érkezett az értesítés, hogy sikeres a pályázatom, és elindulhatott a kiutazás megszervezése. Mivel ez már a második alkalom, hogy Montreálban vagyok, elég gyorsan meg tudtam szervezni az utat. A kutatást a montreáli kutatócsoporttal akkor is folytattam, amikor otthon voltam az év elején, így igazából nem volt nehéz visszarázódni az itteni ritmusba. Kivéve persze az április közepéig tomboló telet. Mikor otthoni barátaim megkezdték a futó- és sütögető szezont, és erről képes beszámolókat küldtek nekem, én ezekkel a képekkel válaszoltam.

Végül kis késéssel, és nem olyan hévvel, mint Magyarországra, de ide is megérkezett a tavasz, így április végén már felvehettem a TE-től kapott pólót, és pózolhattam benne az egyetemem előtt.

Negyedik kinti hetemen elkezdtem utánanézni annak, hogyan is teljesíthetem a pályázáskor vállalt promóciós tevékenységem, így lyukadtam ki a Világegyetemista blogon, és bukkantam rá Márkus Flóra posztjára, aki szintén Montreálban tanult április végéig. Fel is vettem a kapcsolatot Flórával Facebookon, és gyorsan találkoztunk is, míg itt volt. Természetesen rengeteget beszéltünk a pályázati rendszerről és Montreálról mint nyilvánvaló közös pontokról.

Aztán persze kiderült, hogy bár más-más egyetemről jövünk (ő a BCE-ről), más egyetemen tanulunk Kanadában (ő a McGillen, én az UQÀM-on), sok mindenben hasonlítunk: nagyon szeretünk utazni, imádjuk a húsmentes ételeket, és mindkettőnk bajlódik angolul a “v” és a “w” kiejtéskori megkülönöztetésével.

Bár Flóra már hazament, míg nekem még hátravan két hónap a kintlétből, egy biztos:

egy örök élményt szerzett nekünk a Campus Mundi azzal, hogy Budapesttől több mint 6000 kilométerre összehozott bennünket.

Szerző: Bardocz-Bencsik Mariann
Fotók: Bardocz-Bencsik Mariann

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001