Hát ez nem normális! Nem volt elég még a Közel-Keletből, sivatagból, tevékből? Nagyon úgy tűnik…

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ezúttal miért is csinálom. Voltam már errefelé, hasonló szituációban: közel-keleti egyetem, nyelvi centrum, arab nyelvtan, történelem, irodalom, politika, újságírás

…mit akarsz még? Nos, még többet.

A nyelv egy tenger. Mit tenger, óceán! Egy élet is kevés a teljes fölfedezésére. Nem is ez a célom, de azért konvergálnék a tökéleteshez. Útkereséshez ideális.

Ezúttal sok eltérés van a kuvaiti ösztöndíjhoz képest: nincs kényelmes kollégium 5 perc sétára a sulitól, napi háromszori étkezéssel (nem kis adagokkal… lehetett figyelni a kollégákat, idővel mily szépen terebélyesednek), illetve internettel (mondjuk az néha minősíthetetlenül gyenge jelen futott, de legalább ingyenes volt).

Szóval vágjunk is bele!

A felsoroltak miatt több kétséggel indultam útnak, ráadásul a kezdődátumot is elnéztem, így a kezdésről is lemaradok pár nappal (emiatt nem foglaltatom át a repjegyemet 30 rugóért), de kérdezősködtem és azt mondták ebből nem lesz baj. Hát úgy legyen! Nem mellesleg azt is mondják, hogy itt komolyabb, szervezettebb a képzés.

Őszintén szólva mikor felszálltam Budapestről, azért csak elkapott némi kétség, vagy szomorúság, de az ilyesmit nem hagyjuk eluralkodni. Megyünk előre, aztán valahogy mindig lesz.

Csak az a fura, hogy eddig alig volt honvágyam - pláne nem utazás előtt!

Mindenesetre,

jó szokásomhoz híven (ebből komolyan hivatalosan is hobbit fogok csinálni)

ezúttal is tekintélyes tranzit idővel dolgoztam: 11 óra Athénban!

Szerencsére van reptéri wifi, így hamar kifundáltam: busz, metró és vonat is rendelkezésre áll a városközpontba (ahonnan 15 perc séta az Akropolisz, amit nem hagyunk ki, ha erre járunk), valamint azt is hogy ezek közül a busz a legolcsóbb. Azt viszont nem, hogy nincs nálam készpénz, s a reptér jelentős részét végig kirándultam már mire rájöttem hol van jegy-automata, ahol lehet kártyával is fizetni, de végül csak meglett!Végül bejutottam a központba, ami egyébként 33 km a reptértől, szűk félórás út. Készültem offline térképpel is, így leszállva csak beírtam, hogy hova is mennék, és a telefon már mutatta is merre van az arra.

Útközben megtetszett egy ortodox templom (vagy mi: cirillel és görögül voltak ráírva dolgok - egyikben sem jeleskedem), aminek szemrevételezése közben pár olasz diákkal összeismerkedtem (3 lány 1 srác), ha jól emlékszem torinóiak. Bemutatkoztunk, beszélgettünk, egy darabon együtt mentünk, majd szétváltunk. Ilyenkor legközelebb azért kérek legalább egy facebook elérhetőséget. Ők mondták, így kevésbé volt nagy meglepi, de:

az Akropoliszba EU-s diákkal ingyenes a belépés! Na ez már beszéd, pedig talán még ki is fizettem volna a belépőt, azért nem akármilyen látnivalóról van szó!

Különben a hely maga egy domb, mindenhol ép és kevésbé ép romokkal, de bevallom, azt hittem, hogy azért ennél nagyobb lesz valamivel. A hely felfedezése közben kedves kis meglepetés ért:

egy teknőc kolbászolgatott a romos, füves domb egyik szegletében. Nem tudom, hogy egy eltévedt jószággal vagy őslakossal volt-e dolgom, de mindenképp örömteli találkozás volt.

Még néhány helyet fölfedeztem itt, sok minden belefér 11 órába: Nemzeti Park, Parlament (őrök tánca, ami igazából őrségváltás - tetszettek a bolyhos papucsaik) Stadium, és a Syntagma tér, ahol épp egy náciellenes tüntetésbe és koncertbe futottam bele, amit meg is tekintettem némi vacsorálás közepette. Apropó vacsi: az egyik aktivista leszólított, szórólapot adott, én meg kaptam az alkalmon és kikérdeztem, hol van itt valami bolt, ahol ennivalót is lehet venni? Szépen elkalauzolt, megtaláltam a boltot,

vettem is neki csokit, de visszatérve már nem volt ott, sem a környékén, ahol beszélgettünk, úgyhogy mégsem járt jól.

Ammánba érve

a reptérre kijött értem az édesanya a családból (akiknél a szobát bérlem) egy barátjával, és elhoztak autóval. Őszintén szólva picit meg is lepődtem, milyen kedvesek voltak, pedig ugye nekem ezt már tudnom kéne…:D 

A srác egyébként keresztény, majd mutat templomot, ahol szerinte egy vicces pap tart misét. Mohamednek hívják, ami muszlim név. Kérdeztem, hogy az hogy lehet? Azt mondta, mert sok testvére nem élte meg a felnőttkort, s így a muszlim prófétára bízták a gyerek életét, azért.

Sajnos ma nem voltam misén, mert későn keveredtem „haza”; még ki kell tapasztalnom az útvonalat, de sok ötlet van már, és hamarosan csak busszal fogok járni! ;) A lakás kicsit messzebb van az egyetemtől, és a jordán főváros nagyobb, mint Budapest. Megérkezés után aznap még betaxiztam az iskolába: nem ismervén a buszutakat, inkább nem akartam elkésni. Ez a jövőben pénzügyi szempontból rendszeresen nem kivitelezhető útja az iskolába menetelnek, föl kell fedezni a tömegközlekedést!

Első nap a nyelvi centrumban…

minden rendben, a minisztériumi listán rajta vagyok, nem baj hogy később érkeztem.

Az egész egyetem hangulata nagyon tetszik, valahogy élettel telibbnek, közvetlenebbnek érzem, mint Kuvaitban…az első benyomás nyilván változhat. Persze papírokért még rohangálnom kellett egy darabig, de kiszúrták, hogy kicsit el vagyok veszve és 2 diáklány odajött segíteni, útba igazítani. Igazán kedves volt tőlük. Az egyetemen van menza, ahol jutányos áron kellemes étkekben lehet részesülni;

együtt ebédeltem pár új, és egy régi baráttal, ugyanis az egyikőjükkel az öbölmenti kis államból már ismerjük egymást. Most ő is itt tanul…:D

Mikor végeztem az egyetemen, pár dolgot felírtam a bevásárlólistára (alapvető dolgok: átalakító, borotvakészlet, hasonlók) és buszoztam egyet értük (mondom, hogy készül az útvonal!), de minden megvan! Még internetem is lesz, 60 GB átszámítva nagyjából 8000 jómagyar forintért, majd meglátjuk mire lesz elég…Viszont visszaúton kicsit eltévedtem, s bár a taxi jó helyre hozott,

az utcát nagyon nem úgy hívják hivatalosan, ahogy mindenki nevezi. Még ilyet! GPS-el eltévedni megkérdőjelezhetetlen tehetségre vall :D

De útba igazíttattam magam, ahogy a csövön kifért, mindenkihez odamentem, s végül megtaláltam. Viszont így elment az idő, és misére már megint nem jutottam el. Mondjuk elég fáradt is vagyok. A családról közben kiderült, hogy szírek (homszi), mondjuk fura is a standard, illetve öbölmenti arabhoz szokott fülemnek a beszédük, de

hihetetlen aranyosak, anyuka főz, mos reám, s kijelentette: én családtag vagyok. Nem gondolom, hogy elcserélném a lakhatásomat.

Ugye volt arról szó, hogy az egyetemhez közelebbi szállásban is gondolkodom. Mikor még itthonról nézegettem a bérleti lehetőségeket, több hirdetővel is beszéltem, és további két lehetőséget még nyitva hagytam, bármi történhet. Este mondta, hogy „sisbaraka” a vacsora, ami labanban főzött tésztába csomagolt hagymás-fűszeres húsgombóckákat jelent. Ha ez így lesz továbbra is, nem fogok lefogyni mire hazaérek :D

Szerző: Bíró Ákos
Fotó: Bíró Ákos

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F