Avagy élményeim olasz barátaimmal és a legjobb nyelvkurzus.

Eltelt már három hét is, hogy megérkeztem Tübingenbe és végre kezdem otthonomnak érezni a várost. Ezt pedig a remek társaságnak és a közösen átélt élményeknek köszönhetem.

Halihó!

Másodszorra jelentkezem a csodaszép Tübingenből és már rengeteg fantasztikus nap van mögöttem, amelyek a lehető legtökéletesebb módon alapozták meg külföldi félévemet.

Sokan kérdezik tőlem, hogy beilleszkedtem-e már. Hát, azt hiszem igen!

Így három hét és a Start-Kurs befejezése után úgy érzem sikerült meg-, és kiismernem a várost. Anno ez Budapesten egy félévembe került. Mókás, mert egyik nap például szembe találkoztam azzal a taxisofőrrel, aki az első napomon elvitt a szállásomhoz. Hát Tübingen mégis csak egy kisváros, de pont ez teszi számomra a helyet élhetővé és szerethetővé.

Olyan sokszor írom le csak így egyszerűen, hogy Start-Kurs, hogy illene róla és a társaságról bővebben is mesélnem, hiszen annyi mindent köszönhetek nekik.

A kurzus valójában nemcsak nyelvgyakorlás volt szakmai órákkal, hanem a délutánok során rengeteg más hasznos és szabadidős programot szerveztek nekünk. 

A kurzus során nyelvtudás szerint csoportokba lettünk sorolva. Én a legmagasabb csoportba kerültem, ami még mindig csak B2 (középfok) volt. Nekem, mivel már van C1 (felsőfokú) nyelvvizsgám, sok minden ismerős és könnyebb volt. Azonban a beszédkészséget nekem sem árt/ártott gyakorolni, mert sokat felejtettem, mivel évek óta nem használtam a nyelvet.

De szerencsére, amilyen gyorsan elfelejtünk egy idegennyelvet, olyan gyorsan vissza is lehet szerezni a tudást!

Sok dicséretet kaptam külföldi barátaimtól, német ismerőseimtől, hogy milyen jól beszélek és milyen bő a szókincsem. Ezek nagyon jól estek, mert kezdetben elég feszélyezetten szólaltam meg.

Sosem egyedül!

Az órákon és a szervezett programokon kívül végig együtt voltunk, mi a Start-Kurs csapat. Ez számomra igazán pozitív csalódás és nagy élmény volt. A tutorokkal minden adminisztratív feladatot együtt csináltunk meg. Bármikor, bármiről kérdezhettünk, amit nem értettünk.

A kurzus szervezői rengeteget segítettek és (de tényleg!) mindig kaptunk választ a kérdéseinkre.

A tanárom például fantasztikus nő. Mindig addig telefonált és írta az e-maileket, amíg az akár teljesen egyénre szabott problémáinkat meg nem oldotta. De az, hogy olyan sokan voltunk együtt külföldiek is óriási lehetőség és segítség volt. Ha valaki valamit nem tudott, csak megkérdezte a többieket és valakitől biztos kapott választ.

Úgy néz ki azonban, hogy itt kint sem tudok kibújni a bőrömből és olyan vagyok, mint otthon. Például sokszor okoztam meglepetést másoknak, hogy milyen jól informált vagyok az Erasmusos dolgokkal kapcsolatban… Hát igen, valóban

igyekeztem mindenről információt gyűjteni, mert ez ad nekem igazi biztonságot itt kint.

Ezen kívül a három hét során végig azon voltam, hogy mindenki (minden országból érkező személy) felé nyissak, hiszen én egyedül voltam itt magyar. Például Facebook csoportot csináltam magunknak az egyszerűbb kapcsolattartáshoz és ott voltam mindig a nagyobb társaságokkal, mert nem szeretek kimaradni a dolgokból és egyedül lenni…

Egy külföldi ösztöndíj alatt sokan szenvednek honvágytól, egyedülléttől. Azt mondják, ezt meg kell élni ez alatt az idő alatt, de remélem nekem nem lesz benne részem. Nekem szükségem van közösségre és barátokra, akikre számíthatok. Ezért volt igazán különleges ez a három hét számomra.

Sok embert tudtam rövid idő alatt megismerni és valódi kapcsolatot kialakítani velük

- ez a Start-Kurs nélkül teljesen más lett volna. Valószínűleg, ahhoz hasonló, mint mikor elkezdtem az egyetemet Pesten. Ha kihagytam volna ezt a programot, akkor minden más lenne most. Még csak most jöttem volna ki, még új lennék itt, de már nem vagyok az.

Olaszok mindenütt

Számomra nagyon meglepő volt, hogy mennyi olasz hallgató jön Tübingenbe tanulni. Persze az olasz határ nincs olyan messze a várostól, de mégis nagyon érdekes, mennyien döntenek úgy az ország minden szegletéből, hogy itt szeretnének egy félévet eltölteni. A Start-Kurs során is majdnem húsz résztvevő érkezett Olaszoroszágból.

Persze ezen kívül még

több, mint 15 másik nemzet képviselői voltak itt,

az olasz csapat mégis egy önálló színfoltnak számított. Ők voltak a legbulisabbak, legspontánabbak, legösszetartóbbak. Mindent együtt csináltak (csinálnak most is) és nem számít, ki jött délről és ki északról.

Szerencsére nagyon sok emberrel jóban lettem, szinte mindenkivel tudtam valamiről beszélgetni, de az olaszokkal építettem ki a legszorosabb kapcsolatot.

Mindent velük csináltam. Ők pedig szerencsére mindig hívtak is magukkal. Nem zártak ki annak ellenére, hogy én nem vagyok olasz. Bár sokszor csak olaszul beszéltek, ami nekem elég nehéz volt, hiszen nem beszélem a nyelvet, de mikor látták, hogy nagyon el vagyok veszve és egyedül vagyok, újra visszaváltottak angolra vagy németre.

Tökéletes napok…

A legszebb Németországban töltött napjaim alatt is olasz barátaimmal voltam. Körülbelül tizenöt olasz és én. Bár néha csapódtak oda mások is, de legtöbbször mindig csak

én voltam ott: a csipet magyar fűszer az olasz pizzán.

A kurzus legjobb programja volt egy pénteki közös kirándulás a Boden-tóhoz. Hihetetlen, mennyi fantasztikus helyszín fér bele egy napba! Ellátogattunk Birnauba, a festői Meersburgba, voltunk Phahlbaumuseumban és Konstanzba is áthajóztunk. Egyszerűen csodás volt.

Másnap pedig együtt elmentünk a Volkfestre, Stuttgartba. Leírhatatlan élmény volt, óriási vidámpark és fesztivál. Elképzelhetetlen mennyiségű ember, gigantikus sátrak és rengeteg látványosság. Nekem talán sok is volt kicsit, de egy ilyen élményt mindenkinek át kell élnie egyszer az életében.

Hétfőn pedig a Start-Kurs gondoskodott róla, hogy a szülinapom felejthetetlen legyen. Volt meglepetés köszöntés, torta, cuki ajándékok és esti ünneplés. Szóval abszolút méltó módon ünnepeltem meg, hogy huszonegy lettem.

Szokták mondani, hogy a kapcsolatok és a tudás hatalom, főleg itt, mikor minden új és nehezebb. De úgy érzem, jó úton járok, hogy teljesen beilleszkedjek, mert egy szuper alapot már szereztem és ez az igazi, felbecsülhetetlen ajándék, amit a Start-Kurs adott nekem.

És A FÉLÉV…

Véget ért a kurzus és nem tudom meddig marad együtt a csapat, mennyit tudunk majd találkozni. Az biztos, hogy így nem lesz már együtt ez a hetven ember. Hiszen már mostanra is inkább kisebb társaságok alakultak ki. De tudom, hogy senki sem fog idegenként nézni rám, ha összefutunk a félév során. Az igazán közeli barátok pedig itt lesznek végig egész félév alatt, akikkel még annyi program és élmény vár rám.

Viki voltam innen Tübingenből: Nektek írom, rólunk szól.

Italian pizza with a piece of Hungarian spice

Namely my experiences with Italian friends and for the memory of the best language course

More than three weeks ago I arrived in Tübingen. Finally, I start to feel the town for my home and I can thank the fantastic people and the common experiences together for this feeling.

Hello!

This is my second post from the beautiful Tübingen and there have been so many fantastic days behind me, which were the most perfect base of my foreign semester.

Many people asked me, if I have already fit in? Well, I think yes!

So, after three weeks and the end of the Start-Kurs I feel that I could get to know the city. Three years ago, it took me one semester in Budapest. But yes, I know, Tübingen is a small town. Funny, because one day I bumped into the taxi driver who took me with my luggage to my dormitory. Maybe Tübingen is a small town, but this makes the city so lively and likeable to me.

I’ve just written the word, Start-Kurs so many times that it’s time to speak about it and the people, because I am really grateful to them for everything. Basically, the course was not only language practice, but in the afternoons many useful and free time (fun) programmes were also organized to us.

During the course we were divide into different groups according to our language level. I was in the highest group, but even it was just B2 level. I have a C1 (advanced) language certificate, so therefore most of the material was familiar and easier. However, my speaking skills were needed to be developed, because I forgot a lot not using the German for many years.

But fortunately, as fast as you can forget a foreign language, as quickly as you can get it back. I got many praises from my foreign friends and other German accountancies that I can speak German very good and I have a quite enormous vocabulary-knowledge. It was a big compliment for me, because at the beginning it was very hard to use German instead of English.

Never alone!

Besides the course and the different organised programmes, we were always together, the whole Start-Kurs group. That was for me a very positive disappointment. 

We made all of the administrative, bureaucracy stuff with our tutors. We could ask them about everything in any times, when we didn’t understand something.

The organisers of the course gave an enormous help and we always got (really!) answer for our questions. For example my teacher is a fantastic woman. She called and wrote emails to everyone until she can solve all of our (sometimes very personal) problems. Moreover, the fact that we were so many foreigners together meant a really big opportunity and help too. If someone didn’t know something, we just asked the others and it was sure that we got answer.

But it seems, I cannot have another personality either here in Tübingen and I’m the same like home. For example, I got that feedback many times that how informed I’m in all topics about the Erasmus semester… Yes it’s true, I really tried to read every information which can be useful, because this knowledge give me security here.

Besides during the three weeks I tried to get to know everybody (from all countries), because I was the only Hungarian here. For instance, I created a Facebook site for us to communicate with each other easier, I was always there in the biggest groups, because I don’t like being dropped out from the important programmes and being alone.

During the Erasmus many students suffer from loneliness and homesickness. It’s said that you must live it also during this period, but I hope I won’t experience it. I just need society and friends. Therefore, these three weeks were so particular for me. I could get to know many people in quite little time and build good relationships with them. Without Start-Kurs it would be totally different, like when I started the university in Budapest. If I had gone alone in Tübingen and hadn’t participate on this course, everything would be totally different now. I’ve just gone in Germany, I would be new here, but I am not.

Italian people everywhere

It was really surprising that how many Italian come to Tübingen to study. Yes I know, that their border is not so far from each other, nevertheless it was interesting, how many students decide from every part of Italy to come to this city for a semester. During the Start-Kurs also there were about twenty Italian participants.

Naturally, there were many students here form approximately fifteen countries, but the Italian group was an independent patch of colour in our course. They were the biggest party people, the most spontaneous personalities, who made everything together and it was absolutely not a problem that one goes from North and the other from South.

Even though fortunately, I could build a good relationship with quite everybody, I built the closest friendship with the Italians. I made everything with them. Fortunately, they invited me always to go with them everywhere. They didn’t expel me from their group despite I’m not Italian. Although they spoke quite a lot Italian and that was slightly hard for me, because I cannot speak this language. But when they recognised that I was totally confused and felt alone, they started to speak with me again English or German.

Perfect days…

I’ve spent also the best days in Germany with my Italian friends. About fifteen Italian people and me. Although rarely, there were other not Italians with us too, usually I was always alone with them: the tiny Hungarian spice on the Italian pizza.

The best program of the course was a Friday excursion to the Boden-lake. Incredibly, how many fantastic programmes we can spend on this one day on. We visited Birnau, the picturesque Meersburg, we were in the Phahlbaumuseum and went by ship in Konstans also. It was simply perfect.

Moreover, on the next day we (my Italian friends and I) went to the Volksfest of Stuttgart. It was a quite indescribable experience. There were an absolutely enormous festival, unimaginably many people, gigantic beer tents and countless sightseeing. Maybe it was a bit too much for me, but everybody has to experience such a day once in their lives.

In addition, on Monday the Start-Kurs made for me an unforgettable birthday too. There were surprise, congratulations, cake, cute gifts and celebration in the evening. That was an absolute perfect way to celebrate my twenty-first birthday.

It’s a common fact that the relationships, the knowledge and the information mean power too, even if everything is new and harder. But I feel I’m on the right way to fit in here in Tübingen, because I got a perfect basis and which is the most excellent and invaluable gift from the Start-Kurs.

And THE SEMESTER…

Now after the course I don’t know how long our group will be together, how often we can meet. It’s sure that so like during the program we, together these approximately 70 people won’t be again. Because during the course smaller friend groups were organized too. While I also know that nobody from this group will see me as a strange person if we bumped into each other during the semester. Moreover, the closest friends will stay with me during the whole Erasmus program and with them I can experience many fantastic days.

I was Viki form Tübingen: I write to you and it is about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotók: Szenyéri Viktória

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F