Az első héten két várost és két identitást próbáltam ki: voltam kiránduló Philadelphiában és kutató New Yorkban.
Amikor az ember először lép ki New York klausztrofób metrójából a Times Square-re, kicsit megszédül. A tér hirtelen kinyílik – legalábbis vertikálisan. A szűk, turistákkal és turistákra vadászó jelmezesekkel, mutatványosokkal telezsúfolt utcák fölött masszív felhőkarcolók futnak versenyt. Ahogy egyre hátrább dönti a fejét, az egyszeri látogató egyre kisebbnek érzi magát.
Azt hiszem, kezdek tiszteletbeli New York-i lenni, mert én már nem érzem magam kicsinek. Megszoktam ennek a városnak a méreteit, meg általában magát a várost. A megérkezésem inkább a rutin, mint a lenyűgözött csodálkozás jegyében telik.
De mielőtt túlzottan elbíznám magam, visszavedlek turistába: vasárnap ugyanis fogjuk magunkat Ericával, és elmegyünk Philly-be, azaz Philadelphiába. Egy napos kiruccanás, nem alszunk ott, csak felugrunk egy reggeli buszra (két óra a menetidő), körbenézünk, és jövünk is haza az esti busszal.
A Philadelphia Museum of Art lépcsőin
Philly elsősorban arról híres, hogy itt írták alá a függetlenségi nyilatkozatot, és meg is nézzük az Independence Hallt – pontosabban azt a részét, amelyikre nem kell előzetes foglalás. Aztán elmegyünk a város másik fő nevezetességéhez, a Philadelphia Museum of Arthoz. Onnan szokás ismerni, hogy Rocky edzés közben ennek a lépcsőin fut fel a film híres montázsjelenetében. Nem bírom ki, hogy ne fussak fel én is – 72 lépcsőfok, hamar megvan. Erica szelíden gúnyol, milyen eredeti ötlet volt ez.
Vissza New Yorkba, és vissza a nem-turista énemhez.
A New York Public Libraryben bejutok a Berg Gyűjteménybe, ahova csak a kutatókat engedik be, szegény turisták csak az üvegajtó másik oldaláról bekukucskálva igyekszik megpillantani Dickens itt őrzött íróasztalát.
Elkezdem a kutatást, és kézbe veszem a Nabokov-kéziratokat. (Aki kíváncsi, hogyan kell őket elképzelni: ez a honlap publikált pár oldalt az archívumból.) Otthon érzem magam az olvasóteremben a segítőkész könyvtárosok és a mások számára elérhetetlen dokumentumok között.
Independence Hall
Azért itt is ér meglepetés, de a legkellemesebb fajta. Legutóbbi látogatásom óta megváltoztatták a házi szabályzatot, és már szabad fényképeket készíteni a kéziratokról (természetesen csak saját, kutatási célra; a közzétételükhöz külön engedély szükséges). Ez jó hír, mert így nem veszítek időt azzal, hogy begépelem magamnak azokat a részeket, amelyeket később idézni szeretnék a tanulmányomban.
Egyszóval a disszertációmhoz most akkora lendületet vettem, mint Rocky a Philadelphia Museum of Art lépcsőinek megmászásához.
Szerző: Tamás Péter
Fotók: Tamás Péter
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
