A külföldi részképzés egy összetett élmény: lépésről lépésre haladsz és sokszor pedig spontán a közepébe vágsz

Egy hónap Tübingenben és már nem számolom a napokat. Ez a hét az egyetemen az igazi orientációs időszak. Rengeteg új arc és rengeteg új élmény.

Halihó!

Tübingenről madártávlatból

Itt az ősz Tübingenben is vagy ahogy itt hívják Golden Sommer, mert az idő még szép, de a fák már mind az új évszak színeit mutatják. A németektől azt a tanácsot kaptuk, hogy töltsünk minél több időt októberben a szabadban, amíg még süt a nap, mert novembertől sajnos sokáig nem látjuk majd és nem lesz minek örülni decemberig.

De itt az ideje végre magáról Tübingenről is írnom. Őszintén megmondom, én tavaly még nem itt szerettem volna tanulni. Sokkal jobban tetszett Heidelberg vagy Freiburg, ahova más kapcsolatok is kötöttek. Azonban ezekkel az egyetemekkel nincs partnerkapcsolata a Corvinusnak, a legközelebbi, ígéretes hely pedig Tübingenben volt. Viszont semmi hiányérzet nincs benne most, mert nekem Tübingen valóban tökéletes választásnak bizonyult.

Ahogy korábban írtam a város nem túl nagy, körülbelül 90 000 állandó lakossal rendelkezik. Kevesen tudják, de Tübingen a „legfiatalabb város” Németországban. Az átlagéletkor itt a legalacsonyabb csupán 39 év, ezért szinte csak fiatalokat látni az utcákon.

Az egyetem pedig lenyűgöző. A 1477 óta működő intézmény, jelenleg több, mint 28 000 hallgatóval, kb. 10 karral és rengeteg egyetemi épülettel rendelkezik, melyek össze vissza vannak elszórva a városban. Én nagyon szerencsés vagyok, mert a csodaszép főépületben is lesznek óráim. Tübingent egyébként a legjobb német egyetemek között tartják számon és talán emiatt is olyan sok (kb 3000!) külföldi tanul itt.

Csak lépésről lépésre

3000 új arc tényleg elképesztően sok személyt jelent. A csak külföldieknek tartott évnyitón hihetetlen sokan voltunk, pedig sokan nem is vettek rajta részt. Azoknak, akik nem voltak Start-Kurson, most kezdődött csak el minden, lépésről lépésre megismerik az új embereket és magát Tübingent is.

Nekem szerencsére már sok barátom, ismerősöm van, de olyan jó „ilyen nagy dózisban” találkozni másokkal. Minden nap van valamilyen orientációs, ismerkedős program (pezsgőzés, pubtúra, város-rally, kirándulás), ahol rengetegen részt veszünk és minden percben ott a lehetőség újabb ismerőst találni.

Sőt végre nem én vagyok itt az egyedüli magyar, hanem itt van velem Zsófi is, szintén a Corvinusról. Egészen más érzés, hogy végre tudok kicsit magyarul is beszélni és itt vagyunk egymásnak a sok külföldi között.

Ezen kívül több olyan új barátot találtam végre, akik szintén abban az utcában laknak, ahol én. Nagyon jó dolog, végre nem egyedül hazamenni este a programok után. Nagyon vicces, de új barátaim többsége megint csak olasz. Meg is kérdezték tőlem, hogy lehet ez, mire én csak azt tudtam válaszolni, hogy talán kicsit olyan vagyok, mint az olaszok. Ezen kívül pedig tényleg-tényleg nagyon sok olasz van itt, ezért nem nehéz új embereket találni közülük.

A programokon most vagy az újonnan megismert barátokkal vagy a régi, Start-Kurson megismert csapattal vagyok. Jóleső érzés (kicsit mintha fontos ember lennék) bemenni úgy egy klubba vagy pubba, hogy szinten minden asztalnál ismerős ül. Mindenhol egy gyors köszönés, puszi, pár mondat beszélgetés. Ezért már több külfölditől kaptam vissza azt a reakciót, hogy

„Viki te itt mindenkit ismersz?”

Hát szép gondolat, de azért persze közel sem, viszont tényleg sok embernek legalább a nevét tudom és ez már önmagában szuper.

Spontán élmények, nem megbánt döntések, megélt pillanatok

Az Erasmus nem az otthonülésről, olvasgatásról szól, hanem hogy láss, élj, szórakozz másokkal.

Igyekszem mindenre nyitott lenni és kipróbálni az új dolgokat, megélni a pillanatokat és valóban minden nap valami újat hoz.

Sokszor azt sem tudom, hol melyik városban kikkel leszek másnap, de nem is számít és ez az igazán jó benne, mert mindig történik valami olyan, amire abszolút nem gondolok.

Persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen kifordultam önmagamból, őrült dolgokat teszek és mindenre igent mondok rögtön. Csupán annyit, hogy nem tervezem meg minden lépésemet végre, van szabadidőm, nincsenek még kötelező dolgok és emiatt spontán dönthetek, hogy mikor mit csinálok.

A legjobb pedig, hogy sosem tudhatom, hogy egy program, egy esemény, egy új ismerős milyen új kaput nyit meg számomra, egy új barátság milyen újabb élményeket tartogat. Múlt héten például Freiburgban voltam egész szombaton magyar barátnőmmel és néhány másik olasz lánnyal, utána fáradtak voltunk, de este mégis elmentünk egy Erasmusos buliba, ahol megismertem egy srácot, akivel jövő héttől Salsát fogok tanulni az egyetemen. Sose gondoltam volna, hogy valaha meg fogom tanulni ezt a táncot és tessék, mégis megtörténik. Sőt még emellett zumba órám is lesz. Ki gondolta volna, de én biztos nem!

Tényleg sosem tudhatjuk, mit tartogat számunkra a jövő és ez ebben félévben hatványozottan igaz számomra.

Jövő héttől indul tehát az IGAZI egyetem, órákkal és minden mással együtt és hosszú idő óta (talán utoljára általános iskolásként) vártam ennyire az évkezdést.

Viki voltam innen Tübingenből. Nektek írom, rólunk szól.

Seize the day and live for the moment

The Erasmus is a complex experience: going step by step and many times just deciding spontaneously

One month in Tübingen and now I don’t count the days here. This week is just the orientation week at the uni. Countless new face and a lot of new experience.

Hello!

About Tübingen from bird’s-eye view

Here is the autumn in Tübingen too or as it is called here the Golden Sommer, because the weather is quite good but the trees have already shown the colours of the new season. From German people we got the advice to spend as many time outside in October as we can, while the sun shines, because from November we won’t see it for a long time and we cannot be glad of anything until December.

But it’s time to write something about Tübingen too. Sincerely, last year I didn’t want to study here, instead of this town I would rather have chosen Heidelberg or Freiburg, where I had other contacts and relations also. But unfortunately, my university doesn’t have partnership with these cities and Tübingen seemed the nearest and most promising town. Nevertheless, I don’t feel any absence, because Tübingen was a perfect choice for me.

As I’ve written previously, the city isn’t too big, it has about 90 000 permanent inhabitants. Just few people know that Tübingen is „the youngest town” in Germany, the average age is here just 39, therefore you can see quite only young people on the roads.

Moreover, the university is fascinating. The uni was established in 1477 and now it has more than 28 000 students, about 10 different faculties and countless building in every part of the town. I’m really lucky, because I’ll have courses also in the beautiful main building. In addition, Tübingen is one of the best German university and maybe because of this fact there are so many (about 3000!) foreign students also.

Just step by step

3000 new faces mean really a lot of people. There was an opening ceremony just for international students where there were also incredibly many people, despite not everybody took part on that event. For those student, who didn’t attend a Start-Kurs, the semester has just begun, getting to know new people and Tübingen step by step.

I’m lucky, because I’ve many friends and accountancies, despite it’s really good to get to know more new people. There are social programmes every day (ceremony with champagne, pub tour, town rally, excursion), where many international students participate and in every moment there is the possibility to meet a new friend.

Even I’m not the one Hungarian finally. Now Zsófi, the other girl from my uni arrived and it’s a totally different feeling, that I can speak a bit Hungarian and we’re here for each other among the many foreign people.

Besides finally I could find some friend who also live in this road, where I am. It was fantastic not alone to go home after the programmes in the evenings. It’s funny also, but almost all my new friends are Italian too. Many people asked me, how it can be, and I could just answer that maybe I’m also slightly like them. Moreover, really many Italian study there, so it’s not hard to get to know more new people from that country.

During the programmes, I’m either with my new friends of this week or my group from Start-Kurs. Fantastic feeling (slightly like being an important person) to go inside to a pub where there is accountancy or friend by every tables. Everywhere there is a quick greeting, kiss, small talking. Therefore, I got this reaction from many foreign people back that “Viki, do you know everybody here in Tübingen?” Well yes it sounds really good, but of course absolutely not. But it’s true that I know the name, or the face of many students and it’s really cool too.

Spontaneous experiences, not regretting decisions, perfect moments

The Erasmus isn’t about sitting home, reading. Instead of visiting, living, having a good time with others. I try to be extroverted, trying out new things, experiencing the moments and truly, every day brings something new. Often, I don’t know, where, in which city, with whom I will be tomorrow, but it doesn’t matter and it’s the best thing in it, because there will be always something which I don’t expect totally.

Of course, it doesn’t mean that I will be a totally different person here who does crazy things and says always yes to everything. It means merely that I don’t plan all of my steps, I have free time finally, no obligatory duties and therefore I’m able to decide more spontaneously what and when I do.

And the best thing that I can never know what a program, an event or a new friend bring to me. On Saturday of last week, I was in Freiburg with my Hungarian girlfriend and some Italian girls. We were really tired after the day, but we went still to a party for Erasmus students, where I got to know a guy with whom I’ll learning salsa dance at the uni from next week. I’ve never thought before that I will have the opportunity to learn it and now I have. Even beside salsa I’ll have zumba course also. Who believed it before, it’sure I’m not. We can just never know what the future bring to us and it’s redoubling true for me in this semester.

From next week the REAL semester is beginning with its lectures and with its everything and for a long time (maybe as an elementary pupil) look forward to the new school year so much.

I was Viki from Tübingen. I write to you and it is about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotók: Szenyéri Viktória

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F