A tavaszi félév második hete szünet volt az egyetemen, így alkalmam nyílt néhány napra meglátogatni a szomszédos Myanmar (korábban Burma) országát.

A Kaset Agricultural Fair nevű mezőgazdasági vásár miatt a január 28-i héten az oktatás szünetelt. Ezt kihasználva kedden elrepültem Myanmar legnagyobb városába, az egykori fővárosba, Yangonba. Körülbelül 1 óra repülés után meg is érkeztem, a vízumellenőrzés és a pecsételés után pedig a szokásos meleg fogadtatásban részesültem a taxisok által a reptér előtt.

Amikor csak tehetem, a helyi közlekedést használom,

így többé-kevésbé udvariasan leráztam őket, annak ellenére, hogy állításuk szerint nem járt busz a város felé. Én azért tettem egy próbát és kb. 3 perc várakozás után mégiscsak megjelent egy, ami 500 kyat-ért (~100 ft) bevitt a városközpontba (a taxi 7000 kyat). Hihetetlenül olcsó az ország, Thaiföldhöz képest feleannyiba kerülnek a dolgok.

A helyiek egy számomra ismeretlen, piros színű folyadékkal öblögetnek, amit utána az utcára köpnek – állítólag jót tesz a fogaiknak. Nem tudom igazolni az állítás hitelességét, de az biztos, hogy a pirosas-barnás fogsor nem a legesztétikusabb. Az arcukra aranyszínű port/gélt/sminket/valamit kennek a napfény ellen.

Első nap elsétáltam a központban lévő parkba, ahol az alacsony árakat kihasználva betévedtem egy szuvenírboltba a kötelező hűtőmágnesért, majd egy étterembe beültem ebédelni. Az étel mellé papaya shake-et rendeltem, ami nem volt, de ezt nem merték közölni, így egyszerűen csak nem hozták ki, a számlán viszont szerepelt az ára. Ezt szóvá tettem fizetésnél, és annyira összezavarodtak, hogy a plusz adót sem kellett kifizetnem. A következő étteremben csak egy papayaitalt ittam, ami utólag rossz választásnak bizonyult az erősen csípős leves után – ezt már egyszer Bangkokban is eljátszottam, de úgy látszik, nehezen tanulok a hibáimból.

Délután megnéztem a méltán híres Shwedagon pagodát, erről inkább beszéljenek a képek:

Második nap felszálltam a város körül közlekedő vonatra, ami nagyon különleges élmény volt! Teljesen megszokott a vonaton oda-vissza sétáló és kiabáló árusok tömege (ez Thaiföldön is így van).

A helyiek nagy érdeklődéssel néztek az arcomba, nem leplezve csodálkozásukat – meglehetősen ritka az európai ember ott, pláne a szakállas.

A vonatról alkalmam volt látni a hatalmas szegénységet, nyomort és szemetet. Megdöbbentő mennyiségű hulladék hevert szinte mindenütt, éles kontrasztot teremtve az aranyozott templomokkal.

A hostelben, ahol megszálltam, jó társaságra akadtam, éjszakába nyúló beszélgetésekkel.

Találkoztam Elvissel, a brazil-kameruni származású thai-boxolóval, nigériai, spanyol, osztrák, német és cseh utazókkal.

Egyik este elmentünk bevásárolni, és a spanyol társam helyi szivart szeretett volna venni. Az alkudozás mindennapos, és ez annyira jól sikerült, hogy ugyan 1db szivar került 500 kyatba, végül 4 db-ot sikerült venni 500-ért, és az eladó még vissza akart adni 200-at. Nem tudjuk, hogy jött ki ez az egyenlet, de én rettentően sokat szórakoztam rajta. Utolsó este a cseh utazóval beszélgettünk, aki fotózik az utazásai során és abból teljesen jól finanszírozza a kiadásait. Érdekes volt, hogy a számomra zajos, kaotikus és zsúfolt Myanmart Ő (a neve nem derült ki) nyugodtnak és békésnek nevezte India után.

Minden csak nézőpont kérdése.

Fotók: Horváth János
Szerző: Horváth János

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F