Egy új kultúra megismeréséhez vezető egyik legfontosabb út mindenképpen a helyi gasztronómiai szokások feltérképezése. Ennek megfelelően az utóbbi három hónapban én is szorgalmasan törekedtem minél több helyi étel-ital megkóstolására, hogy minden oldalról közelebb kerüljek Albuquerque-hez.
A déli határ túloldalán fekvő Mexikó hatása talán a gasztronómián érződik legerősebben: Új-Mexikó ízvilága jóval csípősebb az otthon megszokottnál. Erre már messziről figyelmeztet minket a házakra és tradicionális stílusban készült épületekre kiakasztott ristra-k, vagyis paprikafüzérek, amelyek a város (és az egész állam) legkülönbözőbb részein bukkannak fel.
Bár én egy bizonyos szintig jóban vagyok a csípős ételekkel, az itteni ízvilághoz hozzá kell még szokni. Új-Mexikóban teljesen természetes, hogy szinte mindenbe chilipaprikát tesznek.
Nem viccelek – BÁRMIT kérhet az ember chilis verzióban…
A környéken alapvető előétel, vagy baráti összejövetel indító nasi egy tál nachos a még barátságosan csípős salsa szósszal (esetleg plusz egyéb szószokkal), vagy egy tál sült krumpli.
Természetesen csípős szószt bármikor kérhetsz mellé. Könnyen talál az ember különböző mexikói eredetű ételeket, mint a taco, az enchilada, a quesadilla vagy a burrito, sőt, külön létező fogalom és új-mexikói altípus itt a reggeli breakfast burrito is. Tipikus helyi különlegesség például a chile rellenos, a hatalmas adag olvasztott sajttal töltött, egészben sült paprika (a hozzám hasonló vegetáriánusok egyik kedvence), a frito pie, a zöldségekkel, piros chili szósszal és sajttal leöntött chips, illetve a zöld chilis sajtburger – vagy igazából a zöld chilis akármi.
Állítólag kapható egy-két chilivel ízesített sütemény is errefelé, bár én még nem próbáltam őket. Szemtanúja lehettem azonban, ahogy néhány vérbeli helyi ismerősöm zöld chilivel gazdagított Margarita koktélját fogyasztja…
Itt még (viccen kívül) a néhány főételhez mellékelt csípős szószodra is kérhetsz pár chilipaprika szeletet.
Persze a helyi különlegességeken kívül találhatók kevésbé könnyfakasztó ételek-italok is. A legtöbb helyen talál az ember például valami hamburgert, amerikai palacsintát vagy gofrit is. „Tipikus amerikainak” tűnik még a főfogás mellé tálalt többféle köret: krumpli, rizs, pirítós, bab és zöldségek valamilyen kombinációja.
De legalább általában megkérdezik, hogy az ételre szórva, vagy mellé kéred csak a chilidet – na meg persze, hogy piros vagy zöld chilipaprikát szeretnél, vagy inkább mindkettőt…
Szerző: Eidenpenz Orsi
Fotók: Eidenpenz Orsi
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg.
Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
