A napokban döbbentem rá, hogy április vége van, és már 4 hónapja élek Franciaországban. És bizony ez azt is jelenti, hogy közeledek a külföldi félévem végéhez. De nem csak a naptáram jelzi az idő múlását, hanem a még felbontásra váró borítékjaim számának csökkenése is, ugyanis a barátaim még otthon gondoskodtak róla, hogy ne maradjak itt sem a „társaságuk nélkül”. Ezt pedig igen izgalmas módon valósították meg…

A decemberi hónap elég kaotikusan alakult számomra, hiszen minden vizsgámmal végeznem kellett, emellett pedig folyton az járt a fejemben, hogy mit kell még elintézni a január eleji indulásig, mi nem maradhat semmiképp sem otthon, és hát, azért a karácsony is járt némi készülődéssel. Zűrös napjaim és heteim voltak, de azért a barátaim csak találtak rá alkalmat, hogy meglepetés búcsúbulit szervezzenek nekem. Ez az este pedig igazán feledhetetlen maradt, mert olyan ajándékot kaptam tőlük, ami még most – 4 hónappal később – is tartogat számomra meglepetéseket. Az ajándékom ugyanis 29 borítékból állt, mindenkitől kaptam egy (vagy több) levelet vagy üzenetet, ami bekerült a bőröndömbe az utazás előtt. A borítékokon megjelölték azokat a dátumokat, amikor kibonthatom őket és megnézhetem, mit rejtenek. A „játék” lefedi az egész francia tartózkodásomat, az első borítékot rögtön megérkezésem napján bonthattam ki, az utolsó pedig május közepéig várat magára. Izgalmas, ugye?

Olvasás után felkerülnek az ágyam fölé, a falra.

A legnehezebb persze az volt, hogy ne bontsam fel azon nyomban az összeset - mert a kíváncsiság nagy úr! De tudtam, hogy azzal csak elrontanám az egészet. Nagyon izgalmas figyelni a dátumokra, és elolvasni a nekem szánt kis üzeneteket, amiket most már tényleg hónapokkal ezelőtt írtak meg. Van, akitől közös képet kaptam, van, aki igazán hosszú levelet írt és vannak apróbb üzenetek, idézetek is. Bárki borítékját is bontom ki az adott nap, mindig jó kedvre derít, és nagyon örülök neki.

Jól szemléleti, hogy mennyire komolyan betartom a játékszabályokat, hogy február végén - mikor volt néhány napos szünetem az egyetemen,

Máltára utaztam, és magammal vittem az épp esedékes borítékot, amit a tengerparton bontottam ki.

Máltán kibontott boríték

De ezen felül sem kell teljesen nélkülöznöm az otthoni társaságot, nagyon örültem neki, hogy néhányan meg is látogattak. Január közepén Zolika jött el hozzám, aki szintén Franciaországban tölti ezt a félévet, vele együtt fedeztem fel Rouen városát. Március végén Dorina utazott ide, vele Lille-ben, Brugge-ben és Brüsszelben kirándultunk közösen.

Dorinával Brugge-ben

A napokban a húgom volt itt, és alaposan körbejártuk Párizst, valamint megmutattam neki azt is, hogyan élek Rouen-ban. Hátra van még Zseri látogatása, ami azért lesz különleges, mert az előző félévet ő töltötte ösztöndíjjal külföldön, utoljára akkor találkoztunk, amikor én látogattam meg szeptemberben Portugáliában. Van mit bepótolni, már nagyon várom!

Addig is hátra van 5 boríték és még jó néhány franciaországi élmény!

Szerző: Sándor Lilla
Fotók: Sándor Lilla

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F