Az utolsó blogbejegyzést a legnehezebb megírni. Több hete már, hogy hivatalosan befejeztem a szakmai gyakorlatomat a University of New Mexico-n, azóta pedig még egy rövid kaliforniai nyaralásban, és persze sok be-és kipakolásban volt részem. De még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy vége…

Hogyan is lehetne néhány bekezdésben összefoglalni mindazt, amit az elmúlt 4-5 hónapban tapasztaltam? (Költői kérdés, hiszen lehetetlen, de azért mégis megpróbálom a legfontosabbakat áttekinteni.)

Az biztos, hogy szakmailag elmondhatatlanul jó döntés volt részt venni a Campus Mundi ösztöndíjprogramban. A tanórák előkészítése, a hallgatói munkák értékelése, na meg a kutatásokban való részvétel során mélyítettem a tudásomat a pszichológia területén, valamint olyan szinten ismerhettem meg az amerikai tudományos közeget, valamint az amerikai diákok, tanárok gondolkodásmódját, amire személyes tapasztalat nélkül sosem lett volna lehetőségem. Ráadásul ez az oktatásban és kutatásban való segédmunka önmagában egy intenzív és nagyon hatékony felkészülés volt egy leendő doktori képzésre is.

Amellett, hogy egy teljesen ismeretlen közegben kellett helytállni, egyedülálló volt a különböző kultúrák megtapasztalása, a helyi szokások megismerése, a korábban ismeretlen szituációk megoldása, és persze a gyönyörű vidék felfedezése. Úgy érzem, mindezekkel együtt lett igazán erőteljes a kint megszerzett tapasztalat és tudás.

És hogy mi fog hiányozni Amerikából?

(A teljesség igénye nélkül…)

• a szokatlan távolságok és az óriási mértékek;
• a végtelen országutak, a hegyekkel körbevett sivatagos vidék egyediségével;
• az ingyen pohár víz, ami minden vendégnek jár minden bárban és étteremben azelőtt, hogy rendelt volna bármit;
• az a kicsivel több figyelmesség, ami az embert általánosságban fogadja az üzletekben és a vendéglátóiparban, vagy csak járókelőként az utcán;
• hogy az Albuquerque felé tornyosuló hegyben lehet gyönyörködni a város számtalan pontjáról;
• hogy az egyetemre biciklizve bármikor átszaladhat előttem egy gyalogkakukk;
• ahogy az indián és a mexikói kultúra átszövi a modern hétköznapokba;
• és persze mindazok a barátok, csoporttársak és egyetemi mentorok, akiket ezalatt a rövid idő alatt is volt szerencsém megismerni!

Úgy érzem, bizonyos szempontból az igazi megmérettetés még csak most következik: újra Magyarországra csöppenve most kezdem csak tisztábban látni, miben is különbözik az itteni és az amerikai kultúra, amit Új-Mexikóban majdnem fél év alatt magamba szívtam. Most kell megtalálnom, hogyan tudom a legjobban hasznosítani mindazt, amit kint tanultam.

Egyet azonban már tudok: a világért sem cserélném el a kint töltött fantasztikus hónapjaimat!

Szerző: Eidenpenz Orsi
Fotók: Eidenpenz Orsi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F