Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vizsgáim egyik fele június, míg a másik fele júliusra esik, ami nem csak azért előnyös, mert így éjszakába nyúló tanulás nélkül is van időm korrekt módon felkészülni a közelgő vizsgákra, hanem azért is, mert így a jegyzetek és a szakirodalom átnyálazása közé beiktathatok néhány kirándulást is. Ennek apropóján a múlt héten életemben először elvittem magamat nyaralni, méghozzá teljesen egyedül. Mikor bárkinek is elmeséltem, hogy egyedül készülök átutazni egész Olaszországon, természetesen az első kérdésük a következő volt: És nem félsz? Ezen kicsit elgondolkoztam. Rendkívül szorongó természetem van, és képes vagyok olyan apróságokra is rágörcsölni, mint az e-mail írás, de elutazni a Padovától megközelítőleg nyolcszáz kilométerre található Materába, majd átbuszozni Nápolyba határozottan nem tartozik ezek közé a dolgok közé. Az utazás gondolata jóleső izgalommal töltött el, és a jókedvemet még a tizenkét órás menetidő sem tudta elvenni.

Hosszú ideig fogalmam sem volt arról, hogy Matera egy létező hely. Az egyik kedvenc képregényemen keresztül ismerkedtem meg vele, és túl misztikusnak tűnt ahhoz, hogy ne csak fiktív legyen.

Aztán kiderült, hogy nem csak, hogy létezik, de 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa lett, sőt a történelmi városközpont (vagyis a Cività) 1993 óta az UNESCO Világörökség része is. Matera igazi nevezetességét a Sassi di Matera adja, ami tulajdonképpen barlanglakások komplexumára utal. A komplexumot két elkülöníthető városrész alkotja, a kicsit modernebb Sasso Barisano és a valamivel autentikusabb Sasso Caveoso. Bár az 1950-es évektől kezdve kitelepítették az akkoriban nyomornegyedként emlegetett Sassi-ból az ott élő embereket, később hatalmas pénzeket fordítottak a komplexum felújítására és megőrzésére, amely során egy része ismét lakhatóvá vált. Éppen ezért turistaként jobb, ha ügyelünk arra, hogy a kijelölt turista útvonalakon maradjunk, ugyanis könnyen privát területeken találhatjuk magunkat.

A turista útvonalakat követve térkép nélkül is könnyedén megtalálhatjuk a legfontosabb látnivalókat. A város Barisano részen található a materai dóm, ahonnan a naplementét követően a város lenyűgöző éjszakai látképe tárul elénk. Valamint innen a sassi belseje felé haladva könnyen elérhetjük a városnak azt a részét, ahonnan ráláthatunk a Gravina di Matera szurdokvölgyre, illetve a Parco della Murgia-ra, amely rögtön az egyik kedvenc helyemmé vált a városban. Az egyik félreeső és a turisták által kevésbé elárasztott utcában telepedtem le a városfal egy részére, ahol hosszú órákig ücsörögtem egy vázlattömbbel a kezemben, és hagytam, hogy elkápráztasson minden, ami körülvesz. A másik kedvencem a Sasso Caveoso részen található Madonna dell’Idris templom volt, ami egyértelműen kötelező zarándok hely volt a számomra, hiszen a már emlegetett képregényben is többször megjelent. Természetesen nem hagyhattam ki azt sem, hogy azokon a lépcsőkön pihenjek meg, amelyeken a kedvenc karaktereim is tették ezt. A templom azért is különleges, mert egy barlangtemplomról van szó, melynek belső tere megőrizte a feltételezhetően gótikus stílusú freskóit, amelyek jelenleg is restaurálás alatt állnak.

Materában egyébként az olaszok vendégszeretetéből és közvetlenségéből is ízelítőt kaptam. Tudom ez furcsán hangzik így négy Olaszországban töltött hónapot követően, de azt kell mondjam, Dél-Olaszország (és Matera) egy különleges hely, ahol egy kicsit mindenki gondtalanabb, kedvesebb, közvetlenebb, még én is, pedig a gondtalanságot hírből sem ismerem. Ezt megtapasztaltam, amikor a szembejövő idegenek aggódtak a napon látványosan leégett lábamért, vagy amikor Parco della Murgia-ában történő idegenvezetésről megismert emberek másnap kedvesen integettek és megálltak néhány szóra beszélgetni velem.

A naptej ismerős illata, a vállamat húzó leégés, vízhólyagok, a csípős könnyek, amellyel a szemem emlékeztetett, hogy ismét otthon hagytam a napszemüvegem, rövid beszélgetések (természetesen olaszul, mert erre nem szokás angolul beszélni) és csodálatos élmények egy misztikus helyen. Ez volt Matera, a hely, ahol lélekben még kicsit ott ragadtam, és bár három nap után búcsúznom kellett, tudom, még visszatérek.

Szerző: Bali Cintia
Fotók: Bali Cintia

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.