149 nap 4527 km-re az otthonomtól, a nyugalom szigetén Grönlandon, Sisimiutban. Ez idő alatt a város, a kultúra, még az időjárás is kiismerhetővé vált, a távolság pedig már nem ijeszt meg. Beleláttam nemcsak az itteni életbe, hanem a nemzetközi diákok révén a saját kultúrám is átértékelődött bennem.

Rengeteg újat tapasztaltam, ami nem csak a rozmár vagy a bálna megkóstolására vonatkozik.
Új volt számomra a januári majdnem egész napos sötétség és a gyors átmenet a júniusi 24 órás nappalokig. Itt júniusban a virágok nem este csukódnak be, hanem ha felhős az időjárás és újra képesek kinyílni, ha éjfélkor süt a nap. Megtapasztaltam, hogy nincs lehetetlen, ha van egy -50°C-ot bíró hálózsákod. És a városban már felismerek egy turista srácot, mivel túl szépen van levágva a haja.

Apró pillanatok tartottak tükröt számomra, hogy mennyire a megszokásokban éltem, és mennyire nyitottnak kell lenni, hogy észrevegyük azt, hogy mi miért működik máshogyan, de ettől még nem rosszul.

Egy éve ilyenkor az itt megélt élményeim közül a bakancslistámra maximum az északi fény megcsodálása került fel. A legújabb dolgok azonban sokszor még a bakancslistára való felkerülés előtt értek. Egy véletlennek köszönhetem még azt is, hogy októberben rátaláltam erre a szemeszterre és az azt követő rendkívüli lelki támogatásnak is, amit a családomtól, páromtól és barátaimtól kaptam, hogy ide is értem. Egy PhD dolgozat is köszönetnyilvánítással kezdődik, hogy mennyi mindenki járult hozzá ahhoz, hogy ez a dolgozat megszülethessen, mind szakmai vagy lelki támogatást illetően. Bár a félévem össze se hasonlítható egy PhD hosszas kutatómunkájával, mindkettő óriási elhatározást, az elhatározás melletti kitartást és a véghajrában is bátor kiállást igényel. Ez az érzés sokaknak ismerős, ez visz minket előre.
Mivel egyre népszerűbbek a bejegyzéseim, mondhatni, hogy nyilvánosan üzenem Nektek soraimat: Köszönök minden kedves és buzdító szót, de legfőképpen a bizalmat! Hittetek bennem, és ez mindennél többet jelent! Nagyon szeretlek titeket, de egy óriási ölelés kíséretében ezt végre élőben is elmondhatom!

Sokan kérdezték, miért pont Grönland? Elején még viccelődtem is vele, hogy ez volt a legmesszebbi lehetőség a BME-től. Valljuk be, sokunkat felőröl az 5 éves építészképzés, melyből néha meg kell állni és venni egy mély levegőt. Csak nekem ezt a mély levegőt éppen egy sarkköri településen kellett beszívnom. Nem volt egyenes az út ide sem: papírmunka, anyagi megelőlegezés, de megérte.

Többször felmerült olyan probléma, ami miatt majdnem feladtam. De tudtam, hogy a Campus Mundi ösztöndíjjal egy nagyon jelentős pénzügyi támogatást nyertem el és egy megbízható programon keresztül indulok el egy olyan helyre, ahova talán önerőből sose mertem volna menni.

Emlékszem, mikor kaptam az emailt, hogy előre kell intéznem a tartózkodási engedélyt, az engedélykiadás pedig akár 2 hónapon át is elhúzódhat, ami azt jelenti, hogy úgy kellett megvennem a repjegyet, hogy az adott országba még nem is volt tartózkodási engedélyem. Aztán amikor kiderült, hogy a legközelebb Bécsben készítenek ilyet. Ez volt a kritikus pont.

De végigcsináltam.
Itt vagyok.

Itt éltem
5 hónapig, mindeközben a hajam
10 centimétert nőtt, a mindennapokat a naplómban
51 oldalon keresztül taglaltam,
15 blogbejegyzés segített az élményeimet rendezetten rögzíteni.
300 ezer forintom ment rá az előkészületekre,
1 250 000 forint ösztöndíjtámogatás segítette a kint töltött időszakot a Campus Mundi program által, abból kb.
450 000 forintot kellett költenem csak kajára Grönlandon, az ösztöndíjból pedig jelenleg
0 forintom van.

Mert tapasztaltam és éltem, illetve igyekeztem kihasználni minden lehetőséget, hogy jobban megismerjem Grönlandot, ezt a kis csodát, hatalmas befolyással a világra.

Quajanak, takuss’

Szerző: Nagy Dóra

Fotók: Nagy Dóra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F