Amikor nem turistaként érkezünk valahová, hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy milyen kincsek rejtőznek csupán egy karnyújtásnyira tőlünk, de az is lehet, hogy csak legyintünk - hisz „rá érünk arra még” - és a helyi látványosságok helyett kikacsintgatunk a végtelenbe.

Amióta itt vagyok, jártam Velencében, Veronában, sőt átszelve Olaszországot elutaztam Materába és Nápolyba is, ugyanakkor még mindig nem látogattam meg a Scrovegni Kápolnát, holott szinte itt van a szomszédban. A napokban azonban nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy nyakunkon a július, én meg a mobilitási időszakom utolsó heteit taposom, és bár négy hónap eltelt mióta megérkeztem, még mindig olyan sok minden van, amit nem láttam. Így hát, a nyakamba vettem a várost, és próbáltam valamelyest lefaragni a lemaradásomból, de lássuk csak, mit érdemes a várólistánkra vésnünk, ha Padovában járunk.

A történelmi városközpontban található Prato della Valle-ról, Olaszország legnagyobb teréről egy korábbi bejegyzésben már írtam, így most nem vesztegetném rá a karaktereket, legyen elég annyi, hogy a turisták kedvenc szelfi-pontja, és a legalkalmasabb hely egy szabadtéri piknikre.

A Prato della Valle-tól nem messze található a Szent Antal Bazilika, ami szintén nagy népszerűségnek örvend a turisták és zarándokok körében egyaránt, ráadásul az első helyek között fedeztem fel Padovában. A bazilikában őrzik Szent Antal sírját, valamint más, Szent Antalhoz köthető ereklyék is megtalálhatók itt.

Zarándokok milliói kelnek útra évente azért, hogy megérinthessék Szent Antal legendás nyughelyét.

Azonban a bazilika előtt elterülő téren, a Piazza del Santo-n sem maradunk látnivalók nélkül, ugyanis itt emelkedik a magasba Gattamelata lovasszobra, amelyet Donatello nevéhez köthetünk.

A bazilikától néhány perc alatt eljuthatunk a padovai botanikus kertbe, amely nem csak Olaszország, de a világ első botanikus kertje is, napjainkban pedig az UNESCO világörökség része.

A botanikus kertet eredetileg azért alapították, hogy az egyetemistáknak legyen lehetősége olyan növények tanulmányozására, amelyekhez más módon nem férhetnének hozzá.

A botanikus kertnek ez a szellemisége máig megmaradt, így a padovai egyetem hallgatóit diákigazolványuk továbbra is ingyenes belépésre jogosítja fel. A kert egyik legmeghatározóbb növénye Goethe pálmafája, amely jelenleg a 434. életévében jár.

Talán nem tartozik a legtipikusabb turistacélpontok közé, azonban mégsem hagynám ki a felsorolásból a MUSME-t (Museo di Storia della Medicina in Padova), vagyis az orvosi történeti múzeumot. Ugyan nekem pszichológus hallgatóként van némi közöm a biológiához, annak is érdemes ellátogatnia ide, aki elsőre csak legyintene a biológia szó hallatán, ugyanis azt kell mondjam, ez volt életem eddigi legfantasztikusabb múzeum élménye. A MUSME egy interaktív múzeum, ahol minden terem önálló videó bemutatkozással rendelkezik. Ez azonban nem minden. A fiziológiai mérőműszerek fejlődését bemutató teremben vérnyomást mérhetünk, vagy kipróbálhatjuk az elektrokardiográfot, míg az anatómiával foglalkozó részen egy interaktív asztal mutatja be pontosan, hogy is néz ki az emberi szervezet vérellátása, ahogy az izmok pontos elhelyezkedéséről és megnevezéséről is képet kaphatunk. Egy emelettel feljebb pedig egy fejhallgató segítségével végre megtapasztalhatjuk, hogy mit is hall a háziorvosunk, amikor sztetoszkópját a mellkasunkhoz szorítja (valljuk be: gyerekkorunk óta megoldatlan rejtély ez) – hogy csak néhányat említsek a repertoárból. 

A Scrovegni Kápolnát szándékosan hagytam a végére, ugyanis a felsoroltak közül ez az egyetlen hely, ahová még nem sikerült jegyet váltanom, holott biztos voltam benne, hogy a Giotto nevével fémjelzett freskókkal díszített kápolna az egyik első hely lesz, amit meglátogatok. Persze, ami késik nem múlik, jövőhéten Giottoval is szembenézek.

Az itt felsoroltak csak egy szeletét képzik mindannak, amit Padova a látogatóinak nyújtani tud. Többek között érdemes még figyelmünkkel kitüntetnünk a Palazzo Bo-t, vagyis az egyetemi fő épületet, ahol szobrot állítottak Elena Cornaro Piscopia-nak, akit az első nőnek tartanak, aki diplomát szerzett, méghozzá a padovai egyetemen, vagy a

Cafè Pedrocchi-t, Padova történelmi jelentőségű kávézóját, persze kizárólag diplomával a zsebünkben, ugyanis ősi legendák úgy tartják, hogy az az egyetemista, aki ide betér, sosem szerez diplomát.

Feltételezhető, hogy ez a babona a legendásan magas árak miatt kapott szárnyra, én azonban nem kockáztatok.

Számtalan dolgot sorolhatnék még, amit nem érdemes kihagyni, de jobb, ha hagyunk valamit a felfedezés örömének, nekem mégiscsak ez volt a legfantasztikusabb része a Padova élménynek.

Szerző: Bali Cintia
Fotók: Bali Cintia

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.