Ha Egyiptomra gondolunk, mindenkinek a filmvásznakon oly sokszor megjelenő piramisok, múmiák és a Nílus jutnak az eszébe, azonban az ország sokkal több ennél. A Campus Mundinak köszönhetően sikerült belekóstolnom az igazi egyiptomi lét ízébe, az ókori és az újabb keletű iszlám kultúra találkozásának káprázatos varázsába.

A Campus Mundi nélkül talán soha nem tapasztalhattam volna meg, milyen a koshari íze, a Gízai Nagy Piramis belseje, vagy hogy hogyan pompáznak az esti órákban zölden világító mecsetek.

Miért pont Egyiptomot választottam? A Debreceni Egyetemen dolgozó oktatóktól hallottam a Kafr El Sheikh-i egyetemről, melynek egyik tanszéke talajtani vizsgálatokkal foglalkozik. Így jött az ötlet, hogy részt vegyek egy rövid tanulmányúton, melynek során nemcsak hasznos tanácsokat kaptam, de sok kutatóval is megismerkedhettem.

A tanulmányút ideje alatt lehetőségem volt továbbá részt venni az egyetem által szervezett „The 13th International Conference of ESSS - Management of Water and Soil Resources under Global Climate Changes” nemzetközi konferencián. Ez Egyiptom fővárosában, Kairóban, a The Egyptian International Center of the Agriculture-ben került megrendezésre.

A konferencia igazán hasznos volt, rengeteg szakemberrel konzultáltam, akik további ötleteket adtak a kutatómunkámmal kapcsolatban.

A tanulmányúton egy PhD társammal, Mester Tamással vettem részt. Az egyetemen eltöltött időről Tamástól olvashatnak többet egy másik Világegyetemista blogbejegyzésben (Tanulmányút a Nílus-delta szívében). 

A 20 millió lakosú afrikai Kairó oly szokatlan az európai szemnek. Városszerte naponta 5-ször hangzik fel az imára hívó figyelmeztetés, mely elsőre furának tűnt, később pedig már alap dologgá vált. A város soha nem alszik, a nap minden egyes percében emberáradat veszi körül a bámészkodó turistákat. A közlekedés igen nehézkes és sok időt vesz igénybe, hiszen a város hatalmas, és mindig dugó van.

A helyiek arcán egyaránt visszatükröződnek az egyiptomi, az arab és az európai angol-francia vonások. Az emberek igen segítőkészek, habár a segítségért cserébe sokan elvárják a baksist (jutalom, borravaló). Szinte mindenki beszéli az angolt, sokan a franciát is, így a tájékozódás és a segítségkérés nem jelentett problémát.

Megkóstoltam a tradicionális egyiptomi ételt, a kosharit, melyben csicseriborsó, lencse, hagyma, különböző alakú és hosszúságú tészták, rizs és paradicsomszósz van. 

Decemberben az időjárás 17-20 fok körüli, még éjszaka sem ment 10 fok alá, így a városnézés élvezetes volt. Kairó szélén, a Gízai Nagy Piramisok és a Szfinx lélegzetelállító látványa mesébe illő módón emelkednek ki a végeláthatatlan sivatagból. A város egészen a szfinx lábáig terjeszkedik; ha életre kelne, egy szempillantás alatt be tudná kapni azt. Lehetőségem volt kipróbálni a tevegelést is, ami igen kellemesnek bizonyult. 

A belvárosban, a Tahrír tértől néhány lépésre található az Egyiptomi Múzeum, ahová mindenképpen el szerettem volna jutni.

A világ leggazdagabb egyiptológiai gyűjteménye itt található, a legfőbb attrakció Tutanhamon arany maszkja és a múmiaterem voltak.

A kiállított tárgyak időrendi sorrendben vannak elhelyezve, de a tájékozódás így is nagyon nehéz. 

Egyiptom lakossága körülbelül 100 millió fő, melynek 90%-a iszlám vallású, 10 % pedig a keresztény vallású (főleg a kopt keresztények vannak többségben).

Mindenképpen szerettem volna ellátogatni a kopt negyedbe, hiszen kíváncsi voltam, hogy néznek ki a kopt templomok.

A negyed csodálatos volt, és főleg turistákkal volt tele, így a fotózás, nézelődés nehézkesen ment. A rövid tanulmányút alatt rengeteget fejlődtem szakmailag, sok ötlettel gazdagodtam. A helyi emberekkel beszélgetve számos információhoz jutottam az egyiptomi létről, vallásról és kultúráról egyaránt.

Köszönöm Campus Mundi!

Szerző: Balla Dániel

Fotók: Balla Dániel

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F