Hogyan is foglalhatnám össze 3000 karakterben 4 hónap kalandjait? Annyi mindent köszönhetek ennek a kis országnak, és annyira hálás vagyok mindenért, ami itt történt velem, és mindenkiért, akivel találkoztam.
Összesen 7 délkelet-ázsiai országot sikerült felfedeznem ennyi idő alatt: Malajziát, Hong Kongot, Indonéziát, Thaiföldet, Kambodzsát, Vietnámot, Szingapúrt. Plusz Ausztráliát. Számtalan barátot találtam, akikből néhánynak már volt szerencsém megmutatni Budapestet is. 6 kurzust teljesítettem a Nanyang Technological University-n és egy amerikai lánnyal laktam együtt 4 hónapig, ami egy amerikanisztika szakos cserediáknak aduász.
Egy teljesen új világba csöppentem január közepén. Soha nem jártam még Ázsiában azelőtt. Az a szó, hogy ’kultúrsokk’ erre már nem is elég. Teljesen az ország hatása alá kerültem, és emlékszem, hogy nagyjából ez egy teljes hónapig tartott. Nem ilyennek képzeltem el Ázsiát. Szingapúr egy csodálatos kis városállam, ami nagyjából 50 év alatt hatalmas fejlődésen ment át. Az én egyetemem konkrétan egy dzsungel közepén fekszik, iszonyatosan színes állat- és növényvilággal körülölelve. Nagyon figyelnek az újrahasznosításra, napenergiát használnak, és az öntözéshez összegyűjtik az esővizet.
Nem véletlen az sem, hogy ez a parányi ország Délkelet-Ázsia üzleti központja is, ugyanis folyamatosan új felfedezéseket tesznek akár a technológia-, akár a környezetvédelem területén. Az NTU-n felvett óráim örök emlékké váltak, nem is beszélve az ultramodern termekről és felszerelésről. Egy óra 180 percig tart, és van benne egy 15 perces szünet. A vizsgákat nem lehet újra felvenni, nincs utóvizsga: vagy tanulsz és átmész, vagy nincs meg a tárgy arra a félévre.
Viszont azt vettem észre, hogy ezek alatt a 3 órás ciklusok alatt sok dolgot megtanulsz, amit gyakorlatiasan kérnek számon. A professzorok itt arra kíváncsiak, hogy valóban érted-e, és tudod-e a gyakorlatban alkalmazni a megszerzett tudást. Az óráimat talán elfelejtem, de a leckéket soha. A tanítás ugyanis nem arról szól, hogy válaszokat adjunk, hanem hogy bátorítsuk a kérdések feltételét.
A város nagyon izgalmas, és a belvárosi részből 45 perc alatt ki lehet jutni az NTU-ra metróval. Kb. másfél óra alatt az egész országot szélességében be lehet metrózni.
Szingapúr az a hely, ahol
- az Uber sofőröd közös képet csinál rólatok, mert a reptérről az ország másik végébe visz, és közben kicsit megismeritek és meg is kedvelitek egymást,
- a buszon megismer az alattad lakó lány, melléd ül, és meg mer szólítani, majd leszálláskor mutat egy rövidebb utat a házatokig,
- véletlenül összefutsz a másik magyar lánnyal, aki épp a barátait várja a metrómegállóban, majd ezek az emberek ismeretlenül is elhívnak magukkal városnézésre, és velük próbálod ki először a bubble milk teát,
- maga a repülőtér elvarázsol.
Szingapúr az a hely, ahol
- az egyetemen kicsekkoláskor a diáktársak megkérdezik, hogy minden rendben van-e, mert látják rajtad, hogy majdnem elbőgöd magad, hogy itt kell hagynod ezt a hihetetlen egyetemet, országot és kontinenst,
- a kampuszról úgy jössz el, hogy a kocsiban a You’ll Be In My Heart szól Phil Collins-tól, mert az jön épp a rádióban, de ennél sorsszerűbb szám nem is jöhetett volna,
- a hazautad előtt a reptéri gyorsétkezdében a felszolgáló idősebb bácsi meglátja rajtad az NTU-s pólódat, és megkérdezi, mit tanulsz ott, majd mikor mondod neki, hogy angolt, de csak egy félévet voltál kint és épp hazafelé tartasz, megemlíti, hogy ő ott volt professzor, és feltesz néhány nyelvtani kérdést.
- úgy gurulsz a repülőgéppel a futópálya felé, hogy már a safety instructions alatt potyognak a könnyeid (amit persze a melletted ülő bácsika nem ért.)
Nagyon nehéz ezt az egészet szavakba önteni. Én azt tanácsolom, hogy menj, és próbáld ki magad! Életed legszuperebb és legemlékezetesebb féléve lesz. Azt hiszem, hogy ebből a kis beszámolóból is érződik az, mekkora hatással volt rám ez a csereprogram. Akik már voltak, biztos vagyok benne, hogy egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy 10-ből 10 ember újra megtenné. Újra visszamenne, hogy láthassa a kint szerzett barátait, a remek előadókat, azt a helyet, amit hónapokra otthonnak neveztünk. Köszönöm szépen a Campus Mundi támogatását, mivel nélkülük ez a csoda sosem történik meg velem. Köszönöm Szingapúrnak, a Nanyang Technological University-nek, mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett. You’ll be in my heart always.
Szöveg: Vasvári Szilvia
Fotók: Vasvári Szilvia
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.