Ahogy előző bejegyzésemben írtam, folyamatos az online tanulás: amint befejeztél egy paper-t, kezdheted is az új leckét, és ezen felül is vannak paper-ök, továbbá vizsga is lesz januárban. De ezzel messze nincs vége a követelményeknek...
Sor kerül majd egy csoportmunkára is, ahol egy számomra teljesen ismeretlen terepre evezünk. Egy történelmi eseményt kell két szemszögből feldolgozni és ezt prezentálni az osztálynak. Például, a balti államok szovjet megszállásának a napja e kis országok számára egy gyásznap, Oroszországban viszont dicsőséges győzelemként élték meg. Valami hasonlót kell nekünk is kitalálni, ez jelenleg is folyamatban van. Valószínűleg az ún. „Balti láncról” fogunk előadni (nem akarom a saját vállamat veregetni, de az én ötletem volt), viszont hogy ennek milyen aspektusait toljuk majd előtérbe, azt még nem tudjuk. Nagyon összetett, és senki nem csinált még hasonlót eddig a kis csoportunkból. Ami egyébként nagyon vegyes, mert rajtam kívül van egy német és egy amerikai lány, valamint egy észt és egy brazil fiú. Nagyon jó, hogy van velünk egy helyi is, mert ő sokkal jobban belelát ebbe, az észteket a mai napig meghatározó eseménybe.
Csak a miheztartás végett egy kis kitekintés:
A Balti lánc, vagy Balti út szerintem egy iszonyú érdekes esemény, ami a szovjet-német Molotov-Ribbentrop Paktum megkötésének ötvenedik évfordulója alkalmából szerveződött. A szerződés titkos záradéka értelmében a Balti államok a Szovjetunió részei lettek egészen a kilencvenes években megvalósuló újbóli függetlenedésükig. 1989-ben ez a három kis ország már nagyon szeretett volna önálló lenni, ezért egy, a három fővárost – Tallinn, Riga, Vilnius – összekötő élőláncot formáltak. Egy átlagos hétköznapon, autópályán és utcákon keresztül kb. kétmillió ember állt csatárláncba 600 km hosszan, 15 percig. Ez a kétmillió ember lehet, hogy nem tűnik soknak, de a három állam lakosságának gyakorlatilag az egyharmadáról beszélünk. 1991-ben sikerült is függetlenedniük a Balti államoknak, amihez ez az esemény is hatalmas lökést adott.
Szóval, remélhetőleg erről fogunk előadni. Ezen kívül mindezt a kutatómunkát írásba is kell foglalni egy kétezer szavas esszé formájában. Hálát adok azért, hogy ezt már nem csoportosan, hanem egyedül kell írni. Bármennyire fontos és jó a teamwork, csoportos beadandót írni szerintem az egyik legrosszabb dolog, pláne négy másik emberrel. Volt már részem többször ilyenben, és mivel mindenki a saját tempójában, stílusában, idézési módszerével ír, mindezt össze kell hangolni, ami egy rémesen hosszadalmas és idegőrlő folyamat. Egyedül sokkal jobb, úgyhogy legalább ennyi könnyebbséget kaptunk.
Ezen kívül egy saját periodizációt (korszakolást) is készíteni kell az egész korszakról, amiről a félév során tanultunk, kb. 2-3 oldalban. Ezt a feladatot igazából még nem nagyon értem, vagyis nem tudtam értelmezni, mert a professzorunk, Heiko szerintem egy nagyon logikus tagolást adott az eseményeknek és nem tudom, én ehhez mit tudnék még hozzátenni. Na mindegy, ez majd csak januárra kell (ahogy egyébként majdnem minden más is az előadáson kívül, úgyhogy juhé), addig csak kitalálom.
És már csak a vizsga marad hátra. Ez a vizsga szintén egy nagy misztikum számomra. Már írtam, hogy be lehet vinni a megírt reflection paper-eket, de nem tudom elképzelni, hogy ott nekiálljam olvasgatni őket, miközben Heiko engem pásztáz, és harminc oldalban keresgessem a nekem kellő infókat. Lehet, hogy lesz időm kidolgozni a tételemet, már ha lesz ilyen, és akkor tényleg tök jól fog jönni. Viszont azt is hallottam, hogy vagy háromnegyed órás lesz az egész, ami kicsit sok. Persze könnyebb, ha mindent tudsz és csak kedélyesen csevegtek, mintha egy kávé mellett ülnétek valahol. Remélem, hogy a vizsga is a lényeglátásról fog szólni, és nem kell külön kis csatákat meg embereket megnevezni, mert az úgy jóval nehezebb lenne. Heikoról eddig alkotott képem alapján biztos, hogy a minden mindennel való összefüggése lesz terítéken, úgyhogy nagyon tudni kell a miérteket.
Szóval igen, elég sok a követelmény itt, viszont bevallom, nagyon élvezem. Bár érdekelt, de sosem tudtam jól törit tanulni, vagy sosem tudták jól átadni nekem. Itt a saját tempódban, a lényeget és összefüggéseket olvasva vagy hallgatva tudsz tanulni, és mindig van több összefoglalás, ami hatalmas segítség.
És pont ilyen nagy segítség maga Heiko is, aki egy kimeríthetetlen tudástárnak tűnik és az is látszik rajta, hogy imádja, amit csinál. Nem is merek belegondolni, hogy mennyi ideig tarthatott neki összedobni a videóit és jegyzeteit, meg a kvízeket. Nagyon alapos munka. Az órán is mindig bátorító megjegyzéseket tesz, még akkor is, ha valamit nem jól tudsz és kijavít. Látszik, hogy tényleg át akarja adni nekünk, amit ő tud (vagyis egy szeletét ennek), és azt akarja, hogy megértsd. Az e-mailekre is mindig azonnal válaszol, nagyon lelkes.
Külön tetszik még két dolog. Az óra előtt mindig megkérdezi, mi volt a számunkra legérdekesebb, legújabb, legváratlanabb dolog, amiről az adott témával kapcsolatban tanultunk. A másik, hogy a paper-ökbe is mindig bele kell írni, hogy haladsz az online tanulással; nehéz vagy könnyű, mi az, ami nem megy stb.
Tényleg érdekli, hogyan segíthet nekünk minél jobban. Szóval, nagyon szeretem ezt az órát és ezt a tanárt, több ilyen kéne, és így talán minden tudás beszippantódna a fejekbe egy pillanat alatt.
Szerző: Sági Eszter
Képek: Sági Eszter
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
