Ha valami jó kis belga novemberi programra vágyunk, valószínűleg előbb térünk be egy brüsszeli vagy genti kocsmába, minthogy a tengerpart sáros-homokos síkságán sétálgassunk kilométereket a hideggel, széllel és az úgynevezett „vízszintes” esővel dacolva (köszönet ezért a személetes megfogalmazásért kollégámnak, Borókának!).

Ha azonban valahogy mégis ott kötnétek ki, és szeretnétek elkerülni az őszi-téli északi időjárás kellemetlenségeit, akkor nincs más hátra, be kell menekülni a legközelebbi múzeumba. Szerencsére nemcsak Oostende, a legnépszerűbb üdülőváros kínál programokat: a belga partszakaszt lefedő, 68 kilométeres villamosvonal mentén fekvő települések is nagyon érdekesek. Ott van például a francia határ közelében meghúzódó Sint-Idesbald, amelynek létezéséről még a belgák és az évek óta itt élő expatok sem tudnak feltétlenül, pedig itt működik a világhírű szürrealista festő, Paul Delvaux legszebb munkáit gondozó múzeum.

Paul Delvaux neve a 2015-ben rendezett El Kazovszkij kiállítástól csenghet ismerősen, ahol az 1958-as Táj lámpásokkal című munkáját állították ki. Az álomszerű fény-árnyék játékkal és perspektívákkal operáló festmény nagy benyomást tett rám, úgyhogy már alig vártam az alkalomra, hogy meglátogathassam ezt a múzeumot, amit még a festő életében, 1982-ben alapított a hagyatékát kezelő baráti társaság.

Delvaux 1897-ben született a Liége tartománybeli Antheitben, iskolás korától az 1960-as évekig azonban Brüsszelben élt és alkotott. Szülőházát egyébként festményen is megörökítette, az életrajzi adatok kedvelői nagy örömére pedig még a szobát is megjelölte, ahol született.

Pályája kezdetén az impresszionista vonalon indult el, a természeti tájak és városi látképek egyaránt inspirálták. A város polgáraként első kézből tapasztalta a 20. század első évtizedeiben lejátszódó, elképesztő tempójú technikai fejlődést és a két világháború pusztítását, melyek közül az előbbi villamosok és vonatok formájában gyakori visszatérő témája festményeinek.

Mindez akár egysíkúnak tűnhet, csakhogy ugyanezeken a festményeken csontvázak, villanypóznák és lámpások is szerepelnek, általában antik környezetbe helyezve. Motívumait saját tulajdonában álló tárgyakról, például görög templomokat formázó makettekről, szobrokról és koponyákról mintázta.

A képek valószerűtlenségét csak fokozza, hogy a bennük megfigyelhető fényviszonyok valahogy nincsenek köszönőviszonyban az árnyékokkal, amelyek a fényforráshoz képest fordítottan jelennek meg. Az athéni Parthenon dombján, ókori tógában és 19. századi kosztümben sétálgató, kifejezéstelen tekintetű nők az idősíkok összecsúszását mutatja. A festmények értelmezése kapcsán nincsen konszenzus, és a kiállítás sem tesz kísérletet az elemzésükre, hogy teret hagyjon a nézőnek a gondolkodásra.

A múzeum összességében nagyon tartalmas élményt kínál. A termek másfél-két óra alatt körbejárhatók, a kiállítás mérete befogadható és nem terhel felesleges információkkal. Mivel azonban a magyarázó szövegek és címek többsége, valamint az infopultnál kapott prospektus csak francia és flamand nyelven elérhető, ezért érdemes kicsit utánaolvasni Delvaux világának. Ennek ellenére örülök, hogy megelégedéssel húzhatom ki ezt is a bakancslistámról.

Szerző: Nagy Anna

Képek: Nagy Anna

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD.