Mindig jobban szerettem tárgyak helyett élményekre költeni, a legjobb befektetésnek pedig az utazás bizonyult. Szerintem nagyon tágítja az ember látókörét és sokat megtanul közben magáról is, a más kultúrákról nem is beszélve. Ezzel a gyakorlattal Észtországban sem akartam felhagyni.
Ha nem félünk a buszozástól, a régióban működő Lux Express és Ecolines napi szinten indít járatokat például Tallinn-ba, Rigába és Vilniusba, és sokszor lehet venni nagyon olcsó diákjegyet, vagy olyat, amit leáraztak az adott időszakban. Ezeken a buszokon ráadásul van wifi és mosdó (működőképes, teszem hozzá), ezen kívül grátisz tea/kávé/kakaó.
Hamar kiderült, hogy Tartu, ami Észtország közepén van, rendkívül szerencsés helyen fekszik utazási szempontból. Nagyon jó az összeköttetés sok várossal és én ezt szemérmetlenül ki is használtam.
Először a Tartutól négyórányira lévő Rigát néztem meg októberben, ahova egy kedves barátnőm is elkísért. Hát, annyit mondok csak, aki szereti a szép épületeket, aminek mindegyikén másmilyen csipkézett és díszített stukkó és szobor van, annak ez a városa. A szecessziós épületek és az óváros nem engedik, hogy ne tátott szájjal felfele meredve sétáljon köztük az ember lánya. Kicsi ékszerdoboz.
Következett Finnország. Mivel Budapestről Helsinkibe közvetlen repülőjárat van, így látogatott meg a barátom is ősz végén. Vicces volt, hogy ő hamarabb ért oda, mint én, akinek még Tallinnba is fel kellett buszozni és két és fél órát kompozni. Megnéztük tehát a csodás finn fővárost, sőt, felmentünk Lappföld fővárosába, Rovaniemibe is. Ugyan északi fényt sajnos nem láttunk, de a tíz centi hó, a kutyaszánozás és Joulupukki, a finn télapó birodalma meseszerű volt.
A kényelmesen felszerelt busz akkor is jól jön, ha egy nyolcórás buszút áll előttünk. Én pont ezt tettem meg nemrég Vilniusba, amikor kétnapos városnézést tettem a csinos litván fővárosban. Éjjeli buszt választottam, ami korán megérkezett, így csak egynapi szállásra volt szükségem és maradt két napom lófrálni. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül utaztam bárhova is, úgyhogy elég büszke voltam magamra. Unatkozni persze nem volt időm; sietni kellett mindkét nap, hogy még világosban mindent be tudjak sétálni. És ennek a városnak - ami egyébként Rigával ellentétben nagyon közép-európaias hatást keltett a piros cseréptetőivel – hatalmas az óvárosa. Ennyi gyönyörű templomot sem nagyon láttam még.
A következő (és azt hiszem idén az utolsó) célom Tallinn, ahol még csak átutazóban voltam, de ezen a héten felmegyek végre megnézni egy osztálytársammal. Különösen érdekel a hajózási múzeum, amiről csak jót hallottam, meg persze az óváros, amit szintén nem lehet kihagyni. Így majd mind a három balti fővárost megnézem, és szépen össze tudom őket vetni. Ó, és persze a karácsonyi vásár sem utolsó.
Habár télen nem annyira jó várost nézni, mert én főleg sétálok és azt hidegben vagy esőben nem annyira kellemes, mégis azt mondom, amikor tehetjük, utazzunk! Szerintem megéri egy kicsit spórolni rá, és akár csak két napra elmenni, ha annyira futja. Ki tudja mikor lesz rá legközelebb lehetőség. Szívjunk magunkba minél több kultúrát külföldön is!
Szerző: Sági Eszter
Képek: Sági Eszter
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
