Megkaptam! Végre megkaptam a visszaigazoló e-mailt, hogy sikeres volt a pályázatom. Elnyertem az ösztöndíjas státuszt. Campus Mundi támogatott vagyok, így négy teljes hónapot tölthetek álmaim városában.
Ott, ahol úgy érzem, minden sikerülhet, ahol a csodák várnak és ahol talán teljesen megváltozik az életem. Nemcsak arra a négy hónapra, hanem a jövőmet illetően is. És hogy melyik ez a város, ami a szívemhez a legközelebb áll?
Párizs: a szerelem, a fények, a chanson-ok, a Szajna, a macaron és a múzeumok városa.
Kiskorom óta tudtam, hogy Párizsban szeretnék élni. Na jó. Igazából az óta tudom, mióta elolvastam negyedikben a Párizsban járt az Ősz-t Ady Endrétől. Utána napokig csak Párizsban játszódó filmeket néztem, könyveket olvastam és képeket nézegettem róla. Egyből szerelmes lettem a városba. Aztán, mikor elkezdtem a francia chanson-okat hallgatni, már a francia nyelv is magával ragadott.
A későbbiekben négyszer voltam Párizsban, de még ezek után sem csökkent a vágyam, hogy ott élhessek, sőt talán még erősebb lett. Többek között ezért is pályáztam meg a Campus Mundi ösztöndíjat.
Az egyetemen keresztül kellett az Erasmusra jelentkeznem, utána pedig a Campus Mundira. Nem mondom, hogy könnyű volt, de minden erőfeszítést megért. Először is a megfelelő intézményt kellett kiválasztanom, ahol olyan tantárgyakat tanulhatok, amik beleszámítanak a tanulmányaimba. Aztán ki kellett választanom a tantárgyakat. Miután ezzel megvoltam, kellett írnom egy motivációs levelet, amibe az egyetem, a tárgyak, a motivációm és a lehető legjobb érveim voltak benne azért, hogy én legyek az egyik szerencsés, aki megkapja az ösztöndíjat. Ezt a levelet olyan sokszor szerkesztettem, hogy már majdnem kicsúsztam a határidőből. Azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen.
Próbáltam mindent beleírni. Azt, hogy nemcsak azért szeretnék Párizsba menni, hogy életem városában lakhassak, hanem azért is, hogy szakmailag fejlődhessek, új környezetben találhassam magam és kilépjek a komfortzónámból.
Mikor ezt a bejegyzést írom, már több hete itt vagyok Párizsban, de ez alatt a kis idő alatt is tanultam valamit, amit most leírnék.
Az emberek a komfortzónájukban élnek, és sajnos a legtöbben egész életükben ott maradnak anélkül, hogy továbblépnének a következő zónába, ami a tanulási zóna. Ez tipikusan a “szülők rémálma zóna”, mert a fiatalok itt követik el a hibákat, amikből később tanulnak. Másnap, vagy a közeljövőben pedig rájönnek, hogy nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt. Tanulnak belőle, hiszen ennek a zónának éppen ez a lényege.
A harmadik zóna a pánik zóna. Ez például egy ilyen ösztöndíjas esetben akkor jön elő, amikor egyedül érezzük magunkat, egy új környezetben vagyunk, nem ismerünk semmit és senkit, és úgy érezzük, hogy nincs kire számítanunk. Egyszerűen bepánikolunk.
De aggodalomra semmi ok, mert ha már ezen is túllépünk, akkor jön az utolsó és egyben legjobb zóna. A csodazóna, amikor elérjük az áhított célt, szárnyalunk és úgy érezzük, hogy mindenre képesek vagyunk. Bár sokat kell tenni azért, hogy mindegyik zónán túljussunk, és végül itt találjuk magunkat, szerintem megéri a fáradtságot.
Én máris csodás élményeket, tapasztalatokat kaptam ettől a lehetőségtől és a Campus Munditól. Új barátokat szereztem, éjjel-nappal gyakorlom a francia nyelvet, megismerkedtem a hagyományos vidéki francia konyhával, megtanultam a projektmenedzsment alapvető lépéseit, volt szerencsém tengerentúli professzorok óráján részt venni, de közben arra is jutott időm, hogy bulizzak egy bárban, kilátással az Eiffel-toronyra, és megettem életem első csigáját is.
A kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól érzem magam, és mindenkinek csak azt ajánlom, hogy lépjen ki a komfortzónájából és ismerje meg a világot, mert higgyétek el, csodás dolgokat fedez fel az ember ott, ahol nem is várná.
Ami engem illet, kíváncsian várom a folytatást, az új élményeket, a meglepetéseket, és az én négy hónapos francia baguette-em következő szeletét.
Remélem tetszett ez a bejegyzés, és ha kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik a Campus Mundis életem itt Párizsban, akkor a következő bejegyzés neked szól!
Szerző: Belayane Najoua
Fotók: Belayane Najoua
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
