Amikor ezeket a sorokat írom, már három hete élek a svéd fővárosban. A legutóbbi bejegyzésem óta annyiféle impulzus ért, hogy hirtelen nem is tudom, miről meséljek a mostaniban.

Megkezdtem a munkát az egyetemen, a biokémia és biofizika tanszék (Department of Biochemistry and Biophysics, azaz DBB) egyik szuper laboratóriumában. Megismerkedtem a kollégákkal, akik egytől egyig nagyon szimpatikusak, a születésnapom alkalmából még semlázni is meghívtak!

A semla egy tradícionális svéd sütemény, amit csak a farsangi időszak alatt lehet kapni, ezért most van a szezonja. A tésztájában kardamom van, amit a svédek előszeretettel használnak a péksütik ízesítésére. A közepében tejszínes krém található, belül különböző töltelékkel, én marcipánosat és vaníliásat kóstoltam, szerintem isteni finom!

Stockholm egyébként meglepően természetközeli város. Az egyetem környékén láttam már nyulat szökdécselni, és egyik nap, amikor a városban sétáltam egy csapat őzre hasonlító állatba botlottam, akik egy lakótelep játszóterén bóklásztak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem tudtam beazonosítani, hogy milyen állatok lehetnek, ezért inkább mutatok róluk egy képet:

És ha már a természetközeliségről beszélek, mindenképpen szeretném megemlíteni egy friss élményemet. A héten megrendezésre került egy tanszéki konferencia, hogy a kutatók képbe kerüljenek egymás eredményeivel. Az eseményre én nem voltam hivatalos, mert már hetekkel ezelőtt kellett rá regisztrálni, de nem akartam egész nap egyedül unatkozni az irodában, ezért megkérdeztem a témavezetőmtől, hogy benézhetnék-e az előadásokra. Igent mondott, sőt a vacsorajegyét is felajánlotta, mondván, hogy ő egyébként is hamar haza szeretne menni.

A konferenciát a Djurönäset nevű hotelben rendezték meg Stockholm külvárosi részén, amit leginkább egy nyaralóövezethez tudnék hasonlítani. Mivel a Djurönäset Stockholm szigetvilágának szívében található, gyönyörű panoráma nyílik onnan a környező tavakra, fenyvesekre. Egyébként Stockholmot észak Velencéjének is szokták nevezni, az itt található sok felszíni víz miatt. Szinte lehetetlen úgy eljutni valahova, hogy közben ne keljünk át legalább egy hídon.

Na de térjünk vissza a konferenciára. Az előadások érdekesek voltak, bár a biokémiai elméleti háttérrel akadtak nehézségeim. A vacsora fenséges és nagyon elegáns volt! Minden fogást falatnyi kis adagokban tálaltak, ízlésesen díszítve, ilyet eddig még csak a népszerű főzős műsorokban láttam.

A nap számomra legmeglepőbb része azonban a vacsora után következett: a buli DJ-vel, tánccal meg mindennel! Együtt táncolt idős és fiatal, professzor, adminisztrációs munkatárs, phD hallgató, na meg persze én! Először zavarba ejtő volt ez a vegyülés, de eszméletlen jó parti kerekedett belőle! Sajnáltam is, hogy ott kell hagynom, hogy elérjem az utolsó buszt, ami hazavisz, a többieknek ugyanis volt szobafoglalása, de én csak „potyautas” voltam a fedélzeten. Ekkor azonban egy újabb szintjét tapasztaltam meg a svédek segítőkészségének. Az egyik dolgozó, akivel nemrég még együtt roptuk a parketten, észrevette, hogy indulni készülök, és kérdezte, hogy miért. Vázoltam neki a helyzetet, mire ő azt mondta, többen is lemondták a szobafoglalást, percek alatt kerítenek nekem egyet! És így is lett.

A nap úgy indult, hogy csak benézek az előadásokra, és végül a konferencia teljesértékű résztvevője lettem, saját szobával!

A kétnapos esemény legnagyobb pozitívumaként azonban azt emelném ki, hogy sok új emberrel megismerkedhettem, egészen más érzés volt ma úgy bemenni az egyetemre, hogy neveket és történeteket tudok társítani az arcokhoz.

Szerző: Szombati Eszter

Fotók: Szombati Eszter

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001